Valahogy le kéne zárnom végre a 2019 es évet, ami azért nehéz, mert azután, hogy a szalakótáink kirepültek, nem sok minden történt fotózás "fronton"...
Viszont, hogy fotós naplóm folytonossága meg ne szakadjon,mindenképp pótolom a hiányt.
Egyszer találkoztam egy fotogén mantis- szal. Egy alkonyatra tök jó volt.
Szeptemberben, jó néhány év kihagyás után visszatértem a Fogarasi havasokba. Petőfivel ellentétben én nem csak csodálom, de szeretem is a zordon Kárpátoknak eme lenyűgöző szegletét....
Amikor pedig pózoló zerge miatt kell levennem a zsákot, előhalásznom a telét, azt kimondottan élvezem.
Életem első posztja, ahol három havasi szerepel...
Havasi pityer
Havasi szürkebegy
Havasi partfutó
Az őszi halászat a nem sikerült valami jól, illetve egyszer voltam lent, a sasokra fájt a fogam, ám a szokatlan meleg miatt elhúzódó halászat idén nem koncentrálta úgy a madarakat, ahogy tavaly...
Sebaj, irány a Hortobágy, csak úgy darvakat nézni az útszéléről.
És az év utolsó kockája, egy uráli bagoly a Bükkből.
