2023. január 16., hétfő

AN 5

 

Régóta tervezgetem ezt az írást a fejemben, most mégis nehéz elkezdeni... Most nem egy kiülés, egy hajnal, vagy egy nap történéseit kell lejegyezni, hanem az elmúlt öt évet a szalakóták, illetve kimondottan a szalakóta lesünk előtt álló rönkodú vonatkozásában. Illetve annak öt éve hűséges bérlőjének, az AN5-ös szalakótának vonatkozásában.
A történet 2018-ra nyúlik vissza, mikor is április végén megérkeztek a szalakóták a leshez, amit Imi barátommal  építettünk egy legelő mellett, ahol a tavalyi deszkaládát egy dekoratív rönkodúra cseréltük. Május 4-én ültünk  ki először. Ilyenkor a hosszú utazás után a madarak még nem sok mindent csinálnak, inkább csak pihennek, az odú körül vadászgatnak, de ennek ellenére jó volt őket figyelni. Már ekkor, az első alkalommal láttuk, hogy mindkét madarunk narancs gyűrűt visel. A tojó, LT5 2017-ben kapta a színes gyűrűt, akkor egy 5 tojásos fészekaljon kotlott.

A hím, AN5 2015-ben, 2. évesen kapta. A dolog érdekessége, hogy mindkettejüket ugyanazon odún gyűrűzték, ettől a helytől nem messze. Hogy párban voltak-e valaha vagy csak véletlen egybeesés, sajnos nem tudjuk. A kotlás kicsit unalmasabb szakaszát kivéve viszonylag sokszor voltunk lent, és mondhatom a hajnali forgatókönyv minden alkalommal ugyanaz volt. Négy óra előtt bevackoltunk a lesbe, ekkor még a kuvik szólt a tanyán, a távolabbi gyepről az ugartyúk panaszos kiáltása hangzott. Szólt a fürj, a foltos nádiposzáta, majd az ébredő tanya hangjai... 4.20 körül egy tompa dübbenés a les tetején, majd az azt követő karácsolás jelezte, hogy a hím megérkezett az odúhoz, elindult a nap.






Május 24-én már kész volt a fészekalj, majd mind a hat fióka kikelt, akik közül július 7-én már csak egy volt az odúban. Ezzel véget ért egy szezon, amiben a június eleji viharok, illetve a viszonylag hűvös idő miatt volt némi izgalom, de a madarak remekül vették az akadályt és mi néhány igazán szép hajnalt töltöttünk kint.







2019. június 5., a szezon első fotója AN5-ről. Ebben az évben még nem gondolkodtunk azon,  hogy vajon a tavalyi madarak térnek-e vissza az odúhoz, csak bizakodtunk abban, hogy az nem marad lakatlan. Egyébként már több, mint egy hete a revírben volt, de eddig csak  távolról figyeltük az odú környékét.  Új tojóval foglalta el tavalyi lakását, rajta csak egy alumínium gyűrű volt, amit sajnos később sem sikerült leolvasni. Mellesleg két hetes lemaradásban voltak az előző évhez képest, de igazából ennek nincs jelentősége...
 






Egy alkalommal, elég nagy köd volt hajnalban, a madarak a tamariszkuszbokor alsó ágán ücsörögtek, és az alattuk heverő birkatetemen nyüzsgő légylárvákból falatoztak. Talán a korlátozott látási viszonyok kényszerítették a potyakajára őket...
Ebben a szezonban jól látszott, mennyire befolyásolja az odú közvetlen környezete a táplálék milyenségét. Tavaly a szomszédos táblán kukorica volt, mellette repce, a madarak jobbára rovart, elsősorban szöcskét hordtak a fiókáknak. Ebben az évben a gabonatarlón könnyen vadászhattak rágcsálókra is, így gyakran szerepelt pocok is az étlapon, illetve békából is sokat fogtak. Július 23-án három anyányi fióka lapult az odúban, amit a következő héten már üresen találtunk.










2020. június 27. AN5, aki ekkor már 7. éves, idén harmadik alkalommal tért vissza a rönkodúhoz, amiben ezen a napon már négy tokos fióka lapult. Ebben a lesben ez volt a negyedik fotós szezonunk, így kissé alábbhagyott a lendület, mondhatni elmúlt az újdonság varázsa, egyéb tennivalók mellett - miatt ritkábban ücsörgünk itt. Számomra a fotózáson túl egyre fontosabbá válik a többi "projekt", az érem másik oldala, amiből nem mi "profitálunk" fotósként, hanem a madarak, a fészekodúk, költőládák által, a szalakótától a búbos bankáig, a vércséktől a baglyokig... Szóval ez a szezon szép csendben eltelt, kevés fotózással, de azt azért feljegyezhetjük, hogy 2020. július közepén AN5 és ismeretlen felesége négy fiókát röptetett ki a rönkodúból....

 








2021-ben nem készült egy fotó sem AN5-ről. Ebből a szezonból az egyetlen kép telefonnal készült, a fészekaljról. Egy alkalommal beültem ugyan, láttam az öreg madarakat, de ebben az évben itt nem fotóztunk, minden szabadidőnket a kék vércsékre "pazaroltuk", ahol egy lesből figyelhettük a vércséket, illetve szalakótát is.

 






2022. július. A 9. éves AN5 ötödik költése a rönkodúban. A kihagyott tavalyi szezon miatt volt némi hiányérzetem, és készültem is nagyon az itteni fotózásokra, de kicsit máshogy alakultak a dolgok... Az egyik "probléma" az volt, hogy a toronylesnél repcét vetettek ősszel, aminek a virágzása egybeesik a vércsetelep legmozgalmasabb időszakával, és remek hátteret ad, a másik gond, hogy nem víz hajtja az autót, mert még a munka előtti hajnalokon le lehet menni akárhányszor, de az oda-vissza 140 km-es távolság határt szab a sűrű leruccanásoknak.  Ilyen okokból kifolyólag végül a szezonban csak két alkalommal ültünk be ide fotózni, de ez a két alkalom elég érdekes volt, ugyanis először  figyelhettük meg, mikor három madár eteti a fiókákat.


AN5, a hím



a gyűrű nélküli tojó



a harmadik pedig egy alugyűrűs madár, aki néha szintén táplálékkal érkezett az odúra és a korábbi tapasztalatokkal ellentétben, amikor az idegen madarat a szülők elverték az odútól, ezt a madarat nem bántották az öregek. Szerettük volna ezt a dolgot alaposabban megfigyelni, de az időjárás, aztán a munka és egyéb elfoglaltságok miatt több alkalommal nem jutottunk le fotózni. De sebaj, a négy fióka nélkülünk is kirepült.

 

Körülbelül huszonöt alkalom ha csak a fotózásokat számolom, nagyjából 3500 km autózás, amiben nincsenek benne azok az alkalmak, amikor odú takarítás, telepítés, renoválás miatt megyünk le. Durván hetvenöt lesben töltött óra, huszonegy kirepült fióka, az elmúlt öt szezon mérlege. Ezek tükrében mondhatom, izgatottan várjuk a következő tavaszt, vajon találkozunk-e még, AN5 visszatér-e hatodszor is a rönkodúba?!

 




 


2022. július 1., péntek

RÖNKODÚ

Idén még nem esett szó a rönkodúról. Tavaly egyszer sem fotóztunk benne, pedig én nagyon szeretem ezt a lest. Ahogy a toronylesnél csökkent az aktivitás, kézenfekvő volt, hogy beüljünk egy alkalomra a régi, az első szalakóta lesbe. Idén is, csakúgy mint az elmúlt négy szezonban, az idén 9. éves AN5 a házigazda. Természetesen a költés elején jártam már erre, május 25-én két tojás volt az odúban, június 19-én két tojás, és két frissen kelt fióka. Tehát ma már jó tíz-tizenkét naposak a kicsik, a szülők pedig hordják a kaját, szöcskét, pókot csigát, és bármennyire is  szeretnék valami dekoratívabb zsákmányt, pockot mondjuk, be kell érnem rovarokkal. Sebaj, a madarak így is jól mutatnak, a reggel ma is szép, úgyhogy nem lehet egy szavam sem...

 










 

2022. június 19., vasárnap

SZÖCSKÉZŐ SZALAKÓTÁK

Meglassult a pezsgés a toronylesnél. Voltam lent akkor is, mikor elvirágzott a repce, és szép zöld volt a háttér, de akkor szinte semmi nem történt. Annál egy kicsit több van most, de ezt nagyrészt egy idegen szalakóta pár okozza, ahol a hím ajándékozni próbálja a párját, aki ezt nem fogadja el, vagy csak már jól lakott a sok szöcskével... Mindenesetre elég vicces látvány, ahogy a hím tukmálja a szöcskét, a tojó tipegve hátrál, majd leesik az ágról. Úgy gondolom a hasadt rönkodú lakói lehetnek, ami a liget mellett a gyepen van. Abban az odúban még csak két tojás van . Néha szemben a fa tetején folytatják, ahol nézőik is akadnak, az "idevalósi" szalakóták figyelik az újabb próbálkozást. Nekik négy fiókájuk van, de nem nagyon törik össze magukat. Néha megjelennek az odúnál, de szinte kizárólag szöcskét hoznak.. A vércsék olyan csendben vannak, alig lehet őket észrevenni. Ilyenkor már mindenki teszi a dolgát, néha cserélnek a tojásokon, nyoma sincs a tavaszi nagy veszekedéseknek.










 

2022. május 14., szombat

JAVÁBAN VIRÁGZIK A REPCE...

...és a hajnal megint a toronylesben talál. Úgy gondolom, jövök amennyit tudok, most zajlik az élet, most kell ütni a vasat, mert most még meleg.
A szalakóták foglalják az odút, habár tojás még nincs, viszonylag sok időt töltenek a les előtt, habár általában ilyenkor nem csinálnak semmit. tollászkodni feljárnak a fa hegyére, ahol nem lehet őket lefotózni.
 A vércsék jó helyen tollászkodnak, viszont a párzós jeleneteken van még mit csiszolni, ugyanis az mindig nekem háttal történik.
A forgatókönyv a következő. Ücsörög a ládában a vércsepár, majd a hím gondol egyet, átugrik a gallyfészekbe, ahonnan elővarázsol egy békát. Visszamegy a ládába, majd elkezdi a tojót kínálni a békával, akinek persze nem kell, inkább a beszállóra menekül. 
Szuper, gondolom, most jön a hím a békával... akarom mondani béka nélkül, tojó felröppen, majd visszaül háttal, és.... párzás. Nagyjából így történt négyszer.