2022. május 10., kedd

MÁSODIK, A SEREGÉLY

    A mai reggel egyértelműen ezé a seregélyé volt. A vércsék inaktívak, a szalakóta pár még nem tojt, épp hogy néha benéztek az odúhoz, és ez a kis pettyes dalnok meglátta a lehetőséget, kapott az alkalmon, és építkezni kezdett a szalakóta odúban. Megérkezett egy levéllel, bevitte, énekelt egy strófát, aztán elrepült.... visszajött egy darab bodzavirággal, beépítette, aztán leeresztett szárnyakkal dalolni kezdett. Ebből az áhítatból csak a hazaérkező szalakóták valamelyike bírta kizökkenteni, olyankor fejvesztve menekült, hogy később ismét csak valami fészekanyaggal érkezzen amit beépíthet a fészekbe...
















 

2022. május 7., szombat

HATODIK SZEZON, ELSŐ ALKALOM

Ahogy a blogom aktivitását nézem... lassan évi két - három posztra redukálódik a naplóírás. Többet kéne fotózni. Vagy megvalósítani az új terveket.... na mindegy. Szeretem a toronylest, a vércséket, a szalakótákat, tavaszt fülemülét, sárgarigót, mindent  ami ott van abban a kis ligetben. A Puszta közepén.
Idei az első alkalom, hogy minden beszállót sikerült jó helyre, megfelelő távolságra rakni,  megfelelő háttérrel.
Apropó, háttér! Repce, hat év után megint repce.
Hűvös a hajnal, finom pára üli meg a pusztát, éjjel esett, a vizes a fű, eláztatja a nadrágot a gumicsizma felett.
 Megszokott hangok a ligetnél. Éneklő fülemüle, vércsék, tücsök, és a szalakóta karácsoló hangja,
Így mászunk fel a toronyba...
Az első fotózás mindig izgalmas, vajon mennyi madár van, használják-e a beszállókat stb., de egyelőre még csak most pirkad, semmi nem történik, de ha történne is, a fény még kevés a fotózáshoz.
Aztán, ahogy kivilágosodik, a madarak is aktivizálják magukat, használják  a beszállókat, próbálgatják, sőt már védik a ládákat, ki ki a magáét. A vércsék szokás szerint békát reggeliznek, a szalakóta hím apró hernyókkal ajándékozza párját.
Jelenleg két pár kék, két pár vörös vércse, és egy pár szalakóta mozog a les előtt. 






A szalakótáknak kihelyezett portré beszálló remekül működik, a madarak előszeretettel használják, viszont a vércsék párzáskor vagy az egyik láda tetejét, vagy egy ághegyet használnak, de semmiképp sem a beszállót. A szalakóták viszont megtalálták a megfelelő helyet, ahogy ezt a videó is mutatja:


Szóval a kezdet okot ad a bizakodásra, reméljük, hogy a jó folytatás nem marad el.

















 

2021. október 29., péntek

SAS

Barátságtalan hűvös szél csap nyakon, ahogy a halőr bódénál kiszállok az autóból megkeresni a halakat. Körbelámpázok a gáton, majd hamarosan megtalálom a két "kis" busát... együtt nyomnak vagy nyolc kilót. Gyorsan bezsákolom őket, és igyekszem tovább. Eléggé késésben vagyok, már kezd körvonalazódni a táj, és a levegőben már megindultak a madarak. 
Sajnos annyi a motyóm, hogy kettőt kell fordulnom, tehát első körben a halak kint maradnak.
A nádszigetekhez érve sietve választom ki a helyet, már nincs időm variálni, felállítom a sátrat, vágok rá némi gyékényt, és "szaladok" a halakért. Befelé cammogok vállamon  a zsákkal, mikor szemből alacsonyan egy rétisas repül át felettem... szidom  magam amiért nem tudtam fél órával előbb indulni.
Mindegy, kirakom a halakat és bebújok... az irány lehetne jobb,  de én már ki nem mászom  a sátorból, az tuti. Illetve ha mégis, akkor a partig meg sem állok.
Inkább alszom, és közben arra gondolok, ha majd felébredek, és kinézek a sátorból, akkor már itt lesz az öreg réti. De csak a sirályok ébresztenek fel újra meg újra akik a dolmányos varjakkal együtt a potyakajára ácsingóznak, de egyelőre senki nem tudja feltörni a kissé kérgesre száradt halat.
Néha látok ugyan a levegőben egy-egy sast, de azok mind a hármason landolnak. Lehet, hogy rosszul választottam. Örök dilemma...
Tíz óra előtt tíz perccel arra gondolok, várok még tíz percet,  és ha nem jön sas, akkor sátrat bontok... aztán ahogy ezt végiggondolom, illetve azt, hogy úgy tűnik ma megint csak pár nyamvadt sirályért jöttem le, látom, hogy a hármas felől egy sas ereszkedik felém, egyenesen a halra...
Remek... feláll rá, topog rajta, forgolódik, közben a helyet keresi, hol hasítsa fel hatalmas kampós csőr a kérges, pikkelyes bőrt, hogy a puha húshoz, illetve a zsigerekhez jusson.





Aztán arrébb meglátja a másik halat, és rástartol, szalad a sekély vízben, de mielőtt elérné, meggondolja magát, visszafordul, és inkább kibontja az elsőt. Mohón eszik, körülötte folyamatosan jön-megy a slepp, a sirályok csak ülnek és néha hangosan szidják a sast, de a varjak szó szerint csípnek, rúgnak...











Később aztán csak birtokba veszi a másik halat is, de ezen már nem sokat időzik. Felhasítja azt is, de aztán pár falat után inkább ráfekszik a szélre... ötven percet volt előttem. A sirályok, szokás szerint ujjongva, egymást marva ugranak a dögre, és a megkezdett busát rohamtempóban cincálják, hordják szét.








Végül az elcsúfított haltetemre egy egerészölyv érkezik. Megvárom míg jóllakik, aztán én is összecsomagolom a cuccomat, és irány a part.