JAVÁBAN VIRÁGZIK A REPCE...

...és a hajnal megint a toronylesben talál. Úgy gondolom, jövök amennyit tudok, most zajlik az élet, most kell ütni a vasat, mert most még meleg.

A szalakóták foglalják az odút, habár tojás még nincs, viszonylag sok időt töltenek a les előtt, habár általában ilyenkor nem csinálnak semmit. tollászkodni feljárnak a fa hegyére, ahol nem lehet őket lefotózni.

 A vércsék jó helyen tollászkodnak, viszont a párzós jeleneteken van még mit csiszolni, ugyanis az mindig nekem háttal történik.

A forgatókönyv a következő. Ücsörög a ládában a vércsepár, majd a hím gondol egyet, átugrik a gallyfészekbe, ahonnan elővarázsol egy békát. Visszamegy a ládába, majd elkezdi a tojót kínálni a békával, akinek persze nem kell, inkább a beszállóra menekül. 

Szuper, gondolom, most jön a hím a békával... akarom mondani béka nélkül, tojó felröppen, majd visszaül háttal, és.... párzás. Nagyjából így történt négyszer.

 

MÁSODIK, A SEREGÉLY

    A mai reggel egyértelműen ezé a seregélyé volt. A vércsék inaktívak, a szalakóta pár még nem tojt, épp hogy néha benéztek az odúhoz, és ez a kis pettyes dalnok meglátta a lehetőséget, kapott az alkalmon, és építkezni kezdett a szalakóta odúban. Megérkezett egy levéllel, bevitte, énekelt egy strófát, aztán elrepült.... visszajött egy darab bodzavirággal, beépítette, aztán leeresztett szárnyakkal dalolni kezdett. Ebből az áhítatból csak a hazaérkező szalakóták valamelyike bírta kizökkenteni, olyankor fejvesztve menekült, hogy később ismét csak valami fészekanyaggal érkezzen amit beépíthet a fészekbe...

 

HATODIK SZEZON, ELSŐ ALKALOM

Ahogy a blogom aktivitását nézem... lassan évi két - három posztra redukálódik a naplóírás. Többet kéne fotózni. Vagy megvalósítani az új terveket.... na mindegy. Szeretem a toronylest, a vércséket, a szalakótákat, tavaszt fülemülét, sárgarigót, mindent  ami ott van abban a kis ligetben. A Puszta közepén.

Idei az első alkalom, hogy minden beszállót sikerült jó helyre, megfelelő távolságra rakni,  megfelelő háttérrel.

Apropó, háttér! Repce, hat év után megint repce.

Hűvös a hajnal, finom pára üli meg a pusztát, éjjel esett, a vizes a fű, eláztatja a nadrágot a gumicsizma felett.

 Megszokott hangok a ligetnél. Éneklő fülemüle, vércsék, tücsök, és a szalakóta karácsoló hangja,

Így mászunk fel a toronyba...

Az első fotózás mindig izgalmas, vajon mennyi madár van, használják-e a beszállókat stb., de egyelőre még csak most pirkad, semmi nem történik, de ha történne is, a fény még kevés a fotózáshoz.

Aztán, ahogy kivilágosodik, a madarak is aktivizálják magukat, használják  a beszállókat, próbálgatják, sőt már védik a ládákat, ki ki a magáét. A vércsék szokás szerint békát reggeliznek, a szalakóta hím apró hernyókkal ajándékozza párját.

Jelenleg két pár kék, két pár vörös vércse, és egy pár szalakóta mozog a les előtt. 

A szalakótáknak kihelyezett portré beszálló remekül működik, a madarak előszeretettel használják, viszont a vércsék párzáskor vagy az egyik láda tetejét, vagy egy ághegyet használnak, de semmiképp sem a beszállót. A szalakóták viszont megtalálták a megfelelő helyet, ahogy ezt a videó is mutatja:

Szóval a kezdet okot ad a bizakodásra, reméljük, hogy a jó folytatás nem marad el.