Már nem is emlékszem, hogy jósoltak-e havazást, illetve, hogy csak azért mentünk a pusztára mert havazik, vagy amúgy is tervben volt... már nem tudom. De lent vagyunk, és szépen havazik, mi több annyira havazik, hogy az út mellett ácsorgó őzeket is alig látni.
Valószínűleg mégsem számítottunk hóra, ugyanis a fehér álcaruha hiányzik a mai felszerelésből, így épp csak lassítok, úgy nézzük meg a hózivatarba vesző rudlit.
Aztán a falu felé tartva, látjuk, hogy szürkék lógatják a fejüket, állják a sűrű havazást. Nem is megyünk tovább egy tapodtat sem, hiszen már régóta szeretnék néhány havas képet ezekről a jószágokról, nagy kedvenceimről akik nélkül már el sem tudom képzelni ezt a tájat, legyen akár nyár vagy tél.
Igazi vad ördögök. Ezek a szürkék részei a tájnak. A három egymásnak feszülő a kedvencem, szép sorozat.
VálaszTörlésKöszönöm Sanyi! Van, hogy csak leülök a gyep szélén, és nézem őket!
TörlésTetszetős lett!
VálaszTörlésKöszönöm drusza!
Törlés