Ennyi ideje nem ültem a régi itatós lesünkben...
Egyik délelőtt, csak úgy az utcán meghallottam a süviket, és elkapott a nosztalgia, a vágy, hogy újra süvöltőket kéne fotózni! Az első adandó alkalommal, egy előzetes terepszemle után ki is ültem, szerencsére J barátom remekül karban tartja a lest, itató feltöltve, az üveg tiszta már csak madár kell...
Sokáig nem kell várnom, lassan szállingózni kezdenek. Feketerigó, vörösbegy, egy tojó barátposzáta. Aztán énekes rigó, majd nagy fakopáncs, egy tojó süvi. Szinte csak portrékat készítek, nem tetszenek már azok a szűk habitus fotók, amikért anno úgy lelkesedtem. A közép fakopi fürdik, de mivel középen a háta mögött ott éktelenkedett a medence vége, nem is kattintok, sok kép el sem készül a nem megfelelő környezet miatt.
Pedig jön erdei pinty, aztán fekete harkály, aki többször is visszajön, de akkor sem fér a képbe. Bejön egy öreg héja, és a végére a léprigó.
Nem volt rossz fotózás, de nem volt benne kihívás. Mondhatnánk, irigylésre méltó felhozatal, de mit sem ér, ha nem tud megújulni. Valami mást szeretnék, többet ezeknél a portréknál, de azt itt sajnos nem tudom megvalósítani. Egyszer jó volt, de , hogy újra rendszer legyen belőle... kizártnak tartom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése