Idén még nem esett szó a rönkodúról. Tavaly egyszer sem fotóztunk benne, pedig én nagyon szeretem ezt a lest. Ahogy a toronylesnél csökkent az aktivitás, kézenfekvő volt, hogy beüljünk egy alkalomra a régi, az első szalakóta lesbe. Idén is, csakúgy mint az elmúlt négy szezonban, az idén 9. éves AN5 a házigazda. Természetesen a költés elején jártam már erre, május 25-én két tojás volt az odúban, június 19-én két tojás, és két frissen kelt fióka. Tehát ma már jó tíz-tizenkét naposak a kicsik, a szülők pedig hordják a kaját, szöcskét, pókot csigát, és bármennyire is szeretnék valami dekoratívabb zsákmányt, pockot mondjuk, be kell érnem rovarokkal. Sebaj, a madarak így is jól mutatnak, a reggel ma is szép, úgyhogy nem lehet egy szavam sem...
Meglassult a pezsgés a toronylesnél. Voltam lent akkor is, mikor elvirágzott a repce, és szép zöld volt a háttér, de akkor szinte semmi nem történt. Annál egy kicsit több van most, de ezt nagyrészt egy idegen szalakóta pár okozza, ahol a hím ajándékozni próbálja a párját, aki ezt nem fogadja el, vagy csak már jól lakott a sok szöcskével... Mindenesetre elég vicces látvány, ahogy a hím tukmálja a szöcskét, a tojó tipegve hátrál, majd leesik az ágról. Úgy gondolom a hasadt rönkodú lakói lehetnek, ami a liget mellett a gyepen van. Abban az odúban még csak két tojás van . Néha szemben a fa tetején folytatják, ahol nézőik is akadnak, az "idevalósi" szalakóták figyelik az újabb próbálkozást. Nekik négy fiókájuk van, de nem nagyon törik össze magukat. Néha megjelennek az odúnál, de szinte kizárólag szöcskét hoznak.. A vércsék olyan csendben vannak, alig lehet őket észrevenni. Ilyenkor már mindenki teszi a dolgát, néha cserélnek a tojásokon, nyoma sincs a tavaszi nagy veszekedéseknek.
...és a hajnal megint a toronylesben talál. Úgy gondolom, jövök amennyit tudok, most zajlik az élet, most kell ütni a vasat, mert most még meleg.
A szalakóták foglalják az odút, habár tojás még nincs, viszonylag sok időt töltenek a les előtt, habár általában ilyenkor nem csinálnak semmit. tollászkodni feljárnak a fa hegyére, ahol nem lehet őket lefotózni.
A vércsék jó helyen tollászkodnak, viszont a párzós jeleneteken van még mit csiszolni, ugyanis az mindig nekem háttal történik.
A forgatókönyv a következő. Ücsörög a ládában a vércsepár, majd a hím gondol egyet, átugrik a gallyfészekbe, ahonnan elővarázsol egy békát. Visszamegy a ládába, majd elkezdi a tojót kínálni a békával, akinek persze nem kell, inkább a beszállóra menekül.
Szuper, gondolom, most jön a hím a békával... akarom mondani béka nélkül, tojó felröppen, majd visszaül háttal, és.... párzás. Nagyjából így történt négyszer.
A mai reggel egyértelműen ezé a seregélyé volt. A vércsék inaktívak, a szalakóta pár még nem tojt, épp hogy néha benéztek az odúhoz, és ez a kis pettyes dalnok meglátta a lehetőséget, kapott az alkalmon, és építkezni kezdett a szalakóta odúban. Megérkezett egy levéllel, bevitte, énekelt egy strófát, aztán elrepült.... visszajött egy darab bodzavirággal, beépítette, aztán leeresztett szárnyakkal dalolni kezdett. Ebből az áhítatból csak a hazaérkező szalakóták valamelyike bírta kizökkenteni, olyankor fejvesztve menekült, hogy később ismét csak valami fészekanyaggal érkezzen amit beépíthet a fészekbe...
Ahogy a blogom aktivitását nézem... lassan évi két - három posztra redukálódik a naplóírás. Többet kéne fotózni. Vagy megvalósítani az új terveket.... na mindegy. Szeretem a toronylest, a vércséket, a szalakótákat, tavaszt fülemülét, sárgarigót, mindent ami ott van abban a kis ligetben. A Puszta közepén.
Idei az első alkalom, hogy minden beszállót sikerült jó helyre, megfelelő távolságra rakni, megfelelő háttérrel.
Apropó, háttér! Repce, hat év után megint repce.
Hűvös a hajnal, finom pára üli meg a pusztát, éjjel esett, a vizes a fű, eláztatja a nadrágot a gumicsizma felett.
Megszokott hangok a ligetnél. Éneklő fülemüle, vércsék, tücsök, és a szalakóta karácsoló hangja,
Így mászunk fel a toronyba...
Az első fotózás mindig izgalmas, vajon mennyi madár van, használják-e a beszállókat stb., de egyelőre még csak most pirkad, semmi nem történik, de ha történne is, a fény még kevés a fotózáshoz.
Aztán, ahogy kivilágosodik, a madarak is aktivizálják magukat, használják a beszállókat, próbálgatják, sőt már védik a ládákat, ki ki a magáét. A vércsék szokás szerint békát reggeliznek, a szalakóta hím apró hernyókkal ajándékozza párját.
Jelenleg két pár kék, két pár vörös vércse, és egy pár szalakóta mozog a les előtt.
A szalakótáknak kihelyezett portré beszálló remekül működik, a madarak előszeretettel használják, viszont a vércsék párzáskor vagy az egyik láda tetejét, vagy egy ághegyet használnak, de semmiképp sem a beszállót. A szalakóták viszont megtalálták a megfelelő helyet, ahogy ezt a videó is mutatja:
Szóval a kezdet okot ad a bizakodásra, reméljük, hogy a jó folytatás nem marad el.
