2020. június 27., szombat

KÉT SZALAKÓTA ODÚ

Az idei szalakóta sztori még májusban kezdődött, mikor egy pár madár fel-feltűnt a toronyles odúnál. Vártam a közeli találkozásokat, a jó portrékat, ám ebből nem lett semmi. Idén nem foglalták el a les oldalára szerelt zöld odút.Helyette beköltöztek egy két éve lakatlan rönk odúba a gyepen, közvetlenül az ezüstliget mellett...


A szalakóta lest idénre átfordítottuk hajnali ellenfényre, és egy fél métert emeltünk rajta. Az első fotózás Június 27.
AN5... Milyen kellemes meglepetés! Harmadik éve ebben az odúban. 2015 ben öreg madárként kapta a narancs gyűrűt, tehát minimum hat éves! Ez az egy kép készült ezen a reggelen. Nem valami aktívak az öregek, és ez a beszálló sem tetszik...
Egyébként az odúban négy tokos fióka lapul. A másik odúban három csupasz fióka, egy tojás mellett.

Július 1.

Amióta ellenfényes a les, nincs napkelte. Egyébként nincs valami jó mozgás. Sokszor egyenesen odúra repülnek az öregek, néha pedig idegen madarak tűnnek fel az odúnál. Ilyenkor aztán megy a karácsolás, és valamelyik "hazai" madár azonnal elfoglalja a beszállót... ami még mindig nem tetszik....










Július 4.

Mondom, hogy szar ez a beszálló! Miután a tojó nem használja, a hím pedig csak így használja a beszállót, elhatározom, hogy kipróbálom végre a másik lest. Ugyanis az idén első ízben lakott rönkodúhoz még a múltkor tákoltam egy kis egyszemélyes lest. Itt sötét háttér előtt lehet fotózni a madarakat, lássuk, hogy mutat!




Sajnos fotózni már nem jutottam le, pedig ez a környezet felettébb megtetszett!Jó lett volna kicsit kivesézni a témát, de mindegy! Majd jövőre.


S


2020. június 3., szerda

VÉRCSÉK

Napkelte környékén általában ez a látvány a toronnyal szemben. Kékvércsék tollászkodnak, sütkéreznek a szembeni fa tetején. Jó, hogy ennyien vannak. Egy alkalommal, miután lemásztam a toronyból, huszonnyolc darabot számoltam a kis facsoport felett.



Június folyamán két alkalommal ültem a toronyban, de igazán nagy attrakció egyszer sem volt. Időközben megjöttek a gyűrűzési adatok, a tojó ugyanis gyűrűs. 2018 nyarán kapta az ékszert, fióka korában, innen 29 km-re, Dunatetétlenen. Nem mellesleg mesterséges ládában cseperedett ő is.


Néha megjelennek a szalakóták is, mintha nosztalgiáznának, milyen jó volt tavaly itt lakni... Mivel hamar kiderült, hogy az etetés időszakában sem várható nagy változás, ugyanis a fiókáknak szánt táplálékot egyenesen az odúra viszik az öregek, így el is engedtem a dolgot, gondolván, majd a végkifejletnél itt leszek.







Július 26-án volt az utolsó alkalom, ekkor már csak egy fióka maradt a ládában, a másik három szanaszét, hol a fákon, hol a gallyfészkekben, ládák tetején... a szülők rendületlenül hordták a pockot, és a fiókák mindenhol kaptak enni, csak a beszállón nem.
Ezt leszámítva nem volt rossz, a virágba borult napraforgó szép hátteret adott, pózoltak az öregek, bejöttek a szalakóták... csak egy etetős kép nem jött össze.
De sebaj! Négy fióka kirepült!
















 

2020. május 18., hétfő

MÁJUSI TÖRTÉNÉSEK

Május 18.

Úgy tűnik a múltkor előre ittam a medve bőrére, azaz a csókák elveszítették a meccset. Ezzel, illetve, hogy nem látok a les körül szalakótát, a fajgazdagság iránti bizakodásom is szertefoszlani látszik.
A kék vércsék stabilan őrzik a ládát, beleülnek, kijönnek, egyik beszálló, másik beszálló... csak éppen akció nincsen. Se pocok, se ajándék, se párzás...







Május 29.

Bevallom az előző alkalommal kicsit felbosszantott a dolog, így tíz napig felé sem néztem a toronynak, ma hajnalban viszont megint bizakodó vagyok.
A hím, még hajnali szürkületben hoz egy békát, amiből eszik, majd bedobja a gallyfészekbe. Ezt a reggel folyamán előveszi, majd nagylelkűen a tojónak adja, aki az odú peremén csócsálja...
Aztán semmi. Benézek a les oldalára szerelt odúba, üres.
Lent belenézek a többi odúba, csak veréb...







Hazafelé kocsiból lövöldözök  a madarakra, szép ez a pipacsos környezet. Közben egy ismerősömmel beszélek telefonon, aki megkérdezi, láttam-e már a napok óta Apajon tartózkodó pártásdarut.
Még nem volt hozzá szerencsém, mondom én, mire elmondja merre keressem. Gondolom, egy próbát megér, de nagy energiát nem fektetek bele...
A tavak utáni belvizek mellett autózom, nagyjából 6-800 méterre a dűlőúttól, amire rá kell térni, mikor látom, hogy az út felett, szemben velem jön a madár, majd leszáll a belvízre, ami mellett most jöttem el. Megállok, visszasétálok, készítek néhány dokumentum fotót, és ennyi. Ilyet is láttunk!






2020. május 10., vasárnap

SZEZONNYITÁS

Az idei első alkalom, hogy a toronylesbe megyek fotózni. Tavasszal két új gallyfészket raktunk ki a kék vércséknek, ezekhez nagy reményt fűzök... na meg a szalakótákhoz.
Tiszta az idő, hűvös a hajnal. Ahogy a főútról lekanyarodok, kikapcsolom a rádiót, és leengedem az ablakot. Beengedem az autóba a pusztát.
Ahogy a régi tanya felé bekanyarodok, megcsap a frissen kaszált lucerna nedves illata. Ezt nagyon szeretem, kár, hogy illatokat nem tudunk eltenni télire... 
Ahogy kiszállok az autóból hallgatózom egy kicsit. Egy füleskuvik, kék vércsék majd a jól ismert karácsolás, a szalakóták...
Gyorsan besurranok, szemben a gallyfészek beszállóján egy vércse sziluettje látszik.
Fent elhelyezkedem, nincs még fény, bóbiskolok kicsit, nyugodtan tehetem,  idén nincsenek békák a lesben, akik a szundikáló fotós nyakába pottyannak, csak egy-két darázs. 
Aztán szép lassan megvirrad, majd az első képek a szalakótákról készülnek. Hirtelen jönnek, mint akik épp sietnek valahová, csak menet közben beugrottak körülnézni. Kipróbálnak minden beszállót, beülnek portréra, benéznek az odúba is. aztán már itt sincsenek.





Később a kék vércsék is előkerülnek, a tojó oldalt ücsörög, a hím hol a fészket próbálgatja, hol a beszállót...




aztán megjönnek a csókák, akik az egyik szemközti ládában kezdtek komoly építkezésbe. Szeretem a csókákat, én örülök,  hogy itt vannak. Azt gondolom, minél változatosabb társaság költözik össze a les előtt, annál izgalmasabb szezonnak nézünk elébe....
A vörös vércsék az évek óta lakott ládában vannak most is, ők már előrébb tartanak mindenkinél.
Jelen állás szerint tehát színesedik a fauna, a csókák személyében egy új fészkelő fajjal gyarapodik a kolónia.
Már csak a reggel itt kiabáló füleskuvikot kéne idecsalni...