Május 18.
Úgy tűnik a múltkor előre ittam a medve bőrére, azaz a csókák elveszítették a meccset. Ezzel, illetve, hogy nem látok a les körül szalakótát, a fajgazdagság iránti bizakodásom is szertefoszlani látszik.
A kék vércsék stabilan őrzik a ládát, beleülnek, kijönnek, egyik beszálló, másik beszálló... csak éppen akció nincsen. Se pocok, se ajándék, se párzás...
Május 29.
Bevallom az előző alkalommal kicsit felbosszantott a dolog, így tíz napig felé sem néztem a toronynak, ma hajnalban viszont megint bizakodó vagyok.
A hím, még hajnali szürkületben hoz egy békát, amiből eszik, majd bedobja a gallyfészekbe. Ezt a reggel folyamán előveszi, majd nagylelkűen a tojónak adja, aki az odú peremén csócsálja...
Aztán semmi. Benézek a les oldalára szerelt odúba, üres.
Lent belenézek a többi odúba, csak veréb...
Hazafelé kocsiból lövöldözök a madarakra, szép ez a pipacsos környezet. Közben egy ismerősömmel beszélek telefonon, aki megkérdezi, láttam-e már a napok óta Apajon tartózkodó pártásdarut.
Még nem volt hozzá szerencsém, mondom én, mire elmondja merre keressem. Gondolom, egy próbát megér, de nagy energiát nem fektetek bele...
A tavak utáni belvizek mellett autózom, nagyjából 6-800 méterre a dűlőúttól, amire rá kell térni, mikor látom, hogy az út felett, szemben velem jön a madár, majd leszáll a belvízre, ami mellett most jöttem el. Megállok, visszasétálok, készítek néhány dokumentum fotót, és ennyi. Ilyet is láttunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése