...ott folytatódik, hogy júniusban végre mindenki megtalálta a helyét, három ládát foglaltak a kékek a les előtt. Csóka idén sem lett, a szalakóták három tojásából pedig végül egy fióka maradt.
Nem voltam olyan sokat fotózni, mint a toronylesezés kezdetekor. Talán a sok egyéb elfoglaltság miatt, talán, hogy elmúlt az újdonság varázsa, nem tudom. Jó lent lenni, figyelni a madarakat, de úgy érzem nincs katasztrófa, ha nem kelek fel...
A rönkodúból idén négy fióka repült ki, és borzasztóan restellem - AN5 negyedszerre is visszatért a rönkbe - egyszer sem ültem be fotózni.
Néhány alkalommal Bence fiammal tekeregtünk a pusztán, ilyenkor mindig számba vettük a fészekaljakat, egyszer a szalakóta lesben is beültünk. Július végére a toronynál már csak két fehér pelyhes, eléggé megkésett vércse fióka maradt az
egyik ládában.
Búcsúzóul pedig a zöld odú egyetlen szalakóta fia bámészkodott az ablak előtt...
