...ott folytatódik, hogy júniusban végre mindenki megtalálta a helyét, három ládát foglaltak a kékek a les előtt. Csóka idén sem lett, a szalakóták három tojásából pedig végül egy fióka maradt.
Nem voltam olyan sokat fotózni, mint a toronylesezés kezdetekor. Talán a sok egyéb elfoglaltság miatt, talán, hogy elmúlt az újdonság varázsa, nem tudom. Jó lent lenni, figyelni a madarakat, de úgy érzem nincs katasztrófa, ha nem kelek fel...
A rönkodúból idén négy fióka repült ki, és borzasztóan restellem - AN5 negyedszerre is visszatért a rönkbe - egyszer sem ültem be fotózni.
Néhány alkalommal Bence fiammal tekeregtünk a pusztán, ilyenkor mindig számba vettük a fészekaljakat, egyszer a szalakóta lesben is beültünk. Július végére a toronynál már csak két fehér pelyhes, eléggé megkésett vércse fióka maradt az
egyik ládában.
Búcsúzóul pedig a zöld odú egyetlen szalakóta fia bámészkodott az ablak előtt...
Túl van lazúrozva kicsit a les létrája...nehogy Imi alatt megadja majd magát egyszer...:)
VálaszTörlésJó kis helyet alkottatok, mégse könnyű még innen sem extra képpel hazatérni..grat! Miki
Ha belegondolok, h sokan befizetnek a Hortobágyon egy napra, és mindent megfotóznak, illetve mi öt éve csiszolgatjuk ezt a projektet...akkor is inkább ezt választom. :) És valóban nagyon nehéz extra képet készíteni, de ez sem kedvetlenít el.. a létrát télen lecseréljük zártszelvényre. Gondold el, lepottyanna az R6!
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésDirekt írtad kétszer főnök? Ismétlem: főnök! Csiszolgassátok csak, jól csináljátok.
TörlésValamiért kettő lett. Köszi Köszi, csiszoljuk...
TörlésValamiért kettő lett. Köszi Köszi, csiszoljuk...
Törlés