Ahogy a blogom aktivitását nézem... lassan évi két - három posztra redukálódik a naplóírás. Többet kéne fotózni. Vagy megvalósítani az új terveket.... na mindegy. Szeretem a toronylest, a vércséket, a szalakótákat, tavaszt fülemülét, sárgarigót, mindent ami ott van abban a kis ligetben. A Puszta közepén.
Idei az első alkalom, hogy minden beszállót sikerült jó helyre, megfelelő távolságra rakni, megfelelő háttérrel.
Apropó, háttér! Repce, hat év után megint repce.
Hűvös a hajnal, finom pára üli meg a pusztát, éjjel esett, a vizes a fű, eláztatja a nadrágot a gumicsizma felett.
Megszokott hangok a ligetnél. Éneklő fülemüle, vércsék, tücsök, és a szalakóta karácsoló hangja,
Így mászunk fel a toronyba...
Az első fotózás mindig izgalmas, vajon mennyi madár van, használják-e a beszállókat stb., de egyelőre még csak most pirkad, semmi nem történik, de ha történne is, a fény még kevés a fotózáshoz.
Aztán, ahogy kivilágosodik, a madarak is aktivizálják magukat, használják a beszállókat, próbálgatják, sőt már védik a ládákat, ki ki a magáét. A vércsék szokás szerint békát reggeliznek, a szalakóta hím apró hernyókkal ajándékozza párját.
Jelenleg két pár kék, két pár vörös vércse, és egy pár szalakóta mozog a les előtt.
A szalakótáknak kihelyezett portré beszálló remekül működik, a madarak előszeretettel használják, viszont a vércsék párzáskor vagy az egyik láda tetejét, vagy egy ághegyet használnak, de semmiképp sem a beszállót. A szalakóták viszont megtalálták a megfelelő helyet, ahogy ezt a videó is mutatja:
Szóval a kezdet okot ad a bizakodásra, reméljük, hogy a jó folytatás nem marad el.
Bámulatos, gratulálok!
VálaszTörlésA videón a kereplő jó aláfestés. :)
Köszönöm Sanyi. Azért a kereplőt kihagynám.
Törlés