Tegnap fent voltunk Budakeszin,két cimborával,egy kellemes kis túrán.Tekeregtünk,nézelődtünk,még egy-két szarvastehenet is láttunk.Szeretem azt a helyet,sok a vad,a rengeteg kiránduló ellenére is.
Ma reggel kinéztem az ablakon,és arra gondoltam,fel kéne menni!Egyedül cserkelni,leskelődni!
Fél kilenckor már az egyik vadetető felé sétáltam,még a nap is kisütött.Félórát ültem egy lesen,hallgattam a madarakat,aztán indultam tovább.A nap már nem sütött,egyre nagyobb lett a köd.
Három dám bikába botlok,a szél kavarog,kerülgetem őket,de nem jutok közelebb!Ott hagyom őket.Bejárok minden ígéretes helyet,de a nagy köd miatt későn veszem észre a vadat,folyton csak megugrasztom őket!Elindulok visszafelé.
Egy hosszú réten ballagok lefelé,mikor bentről,az erdőből egyre közeledőzörgést,gallytörést hallok,majd agancs koppanást.
Szerencsére,kivételesen jó a szelem,lekuporodok,szinte abban a pillanatban kilép a sűrűből egy tehén és egy bika.Szétnéznek,aztán jönnek sorban a többiek,vagy negyven darab.Szépen átvonul az egész rudli,tehenek-borjak,néhány kis bika.
Már csak a távolodó neszezést hallom,indulok hazafelé.
