Van az úgy, hogy az ember így június táján kicsit (átmenetileg) megcsömörlik a sok hajnali keléstől, vagy elfárad, belefárad állandóan a sárban dagonyázni, meg aztán lassan elfogy a sok tavaszi téma, de azért csak jól esik kimenni. Ilyenkor nekem, itatós les híján kapóra jönnek az ürgék.
A fiatalok már jócskán előbújtak, nem kell hozzájuk túl korán kelni, mégis szinte reggelire otthon vagyok. Az elmúlt hetekben néhányszor meglátogattam őket, de a régebbi, mindenféle gyümölcsöt falatozó rágcsálók helyett, ma már inkább a természetes (-nek ható) képekre törekszem. Habár utolsó alkalommal, mikor Sanyi barátommal egy GoPro kamerát állítottunk fel, a kamera előtt sárgarépát majszoló ürge cseppet sem volt természetes...
