A TÖRTÉNET OTT FOLYTATÓDIK...

...hogy Május 5-én délután lementünk Bencuval és beültünk a toronyba, hátha sikerül valami ellenfényes. Ezek lettek, más nem is volt, délután nincs nagy mozgás a les előtt.

 Legközelebb  Május 20 - án hajnalban  mentem.Nem sok minden változott a két héttel ezelőtti állapotokhoz képest. A szalakóta odúban szaporodnak a tojások, de a madarak csak ücsörögnek, a vércsék sem mozognak, egy vörös, egy kék, egy hím, egy tojó... hamar elunom az eseménytelenséget, úgyhogy összepakolok, és átmegyek a rönkodúhoz, ahol már hetekkel ezelőtt láttam a szalakótákat.

Gyorsan beülök, azonban egy darabig nem történik semmi... aztán kidugja a fejét az odúból egy madár. Nézelődik, majd elrepül. Nem kell sokáig várni, mikor újra szalakóta van előttem, azonnal látom a narancs gyűrűt a lábán, az objektíven át olvasható is a betű-szám kombináció: AN5.... immár hatodik alkalommal a rönkodúban. Ez nagy dolog, örülök neki.A tíz éves madár újra nálunk költ.

VÉRCSETELEP '23 ÁPRILIS

2023 április majdnem egy éve volt... nem egyszerű ennyi idő elteltével bejegyzést írni egy-két hajnali fotózásról, közel egy év távlatából inkább csak a tényekre szorítkozom.

Április 22 volt  a nap, mikor megérett bennem az elhatározás, hogy beülök a toronylesbe, lássuk megjöttek-e a madaraink, ha igen akkor hányan vannak, mit csinálnak, foglalnak-e már odút..

Az áprilisi hajnalok még csendesek, csak a fülemülét hallani, azt a néhány vércsét, amelyik már megérkezett, nem hallani, ők még egyedül, néha párban ücsörögnek, szemmel láthatóan pihennek a hosszú utazás után.

A hajnali derengésben, a gallyfészek mellett kibontakozó vércse sziluett szívdobogtató. Még sok év után is. Most is látok egyet. Egyet, de nekem ez is elég... itt vannak.

Elfoglalom a lest, ezennel megnyitom a szezont. Ahogy világosodik, megindul az élet, én pedig nem győzök betelni vele. Úgy látom már megindult az "odúfoglaló", kék vércse, vörös vércse, akad néhány csóka is, bár nekik itt még nem volt szerencséjük sosem. Egy alkalommal hatalmas fészket hordtak össze az egyik vércseládában, ám az akkor hazatérő kékek könyörtelenül kilakoltatták az önkényes lakásfoglalókat.

Vércséink azonban ilyenkor még kifejezetten inaktívak, kezdem kicsit unni a dolgot, mikor szalakóta pottyan a közeli beszállóra. Nem csinál semmi különöset, nézelődik, bóbiskol, tollászkodik. Remek toll tanulmányt lehet fotózni rajta. Ezen a reggelen már más nem is történik, úgyhogy amint a szalakóta elindul- vagy félórát ücsörgött- én is megyek...

Április 29.

A mai reggel inkább a seregélyekről szólt. Megint a les oldalára szerelt szalakóta odút próbálgatják.

Hordja bele a hím a turbolyát, bodzavirágot, gizgazt, és mindig énekel egy strófát. A szalakótát egész reggel nem látom, így nyugodtan teheti, habár biztos vagyok abban, hogy ebből az odúból idén sem repül ki egy seregélyfióka sem. A múltkori kék vércséből immár pár lett, a hím vörös vércse pedig buzgón hordja az ajándékot - hol egy pockot, hol egy tücsköt - párjának.

 

AN 5

 

Régóta tervezgetem ezt az írást a fejemben, most mégis nehéz elkezdeni... Most nem egy kiülés, egy hajnal, vagy egy nap történéseit kell lejegyezni, hanem az elmúlt öt évet a szalakóták, illetve kimondottan a szalakóta lesünk előtt álló rönkodú vonatkozásában. Illetve annak öt éve hűséges bérlőjének, az AN5-ös szalakótának vonatkozásában.

A történet 2018-ra nyúlik vissza, mikor is április végén megérkeztek a szalakóták a leshez, amit Imi barátommal  építettünk egy legelő mellett, ahol a tavalyi deszkaládát egy dekoratív rönkodúra cseréltük. Május 4-én ültünk  ki először. Ilyenkor a hosszú utazás után a madarak még nem sok mindent csinálnak, inkább csak pihennek, az odú körül vadászgatnak, de ennek ellenére jó volt őket figyelni. Már ekkor, az első alkalommal láttuk, hogy mindkét madarunk narancs gyűrűt visel. A tojó, LT5 2017-ben kapta a színes gyűrűt, akkor egy 5 tojásos fészekaljon kotlott.

A hím, AN5 2015-ben, 2. évesen kapta. A dolog érdekessége, hogy mindkettejüket ugyanazon odún gyűrűzték, ettől a helytől nem messze. Hogy párban voltak-e valaha vagy csak véletlen egybeesés, sajnos nem tudjuk. A kotlás kicsit unalmasabb szakaszát kivéve viszonylag sokszor voltunk lent, és mondhatom a hajnali forgatókönyv minden alkalommal ugyanaz volt. Négy óra előtt bevackoltunk a lesbe, ekkor még a kuvik szólt a tanyán, a távolabbi gyepről az ugartyúk panaszos kiáltása hangzott. Szólt a fürj, a foltos nádiposzáta, majd az ébredő tanya hangjai... 4.20 körül egy tompa dübbenés a les tetején, majd az azt követő karácsolás jelezte, hogy a hím megérkezett az odúhoz, elindult a nap.

Május 24-én már kész volt a fészekalj, majd mind a hat fióka kikelt, akik közül július 7-én már csak egy volt az odúban. Ezzel véget ért egy szezon, amiben a június eleji viharok, illetve a viszonylag hűvös idő miatt volt némi izgalom, de a madarak remekül vették az akadályt és mi néhány igazán szép hajnalt töltöttünk kint.

2019. június 5., a szezon első fotója AN5-ről. Ebben az évben még nem gondolkodtunk azon,  hogy vajon a tavalyi madarak térnek-e vissza az odúhoz, csak bizakodtunk abban, hogy az nem marad lakatlan. Egyébként már több, mint egy hete a revírben volt, de eddig csak  távolról figyeltük az odú környékét.  Új tojóval foglalta el tavalyi lakását, rajta csak egy alumínium gyűrű volt, amit sajnos később sem sikerült leolvasni. Mellesleg két hetes lemaradásban voltak az előző évhez képest, de igazából ennek nincs jelentősége...

 

Egy alkalommal, elég nagy köd volt hajnalban, a madarak a tamariszkuszbokor alsó ágán ücsörögtek, és az alattuk heverő birkatetemen nyüzsgő légylárvákból falatoztak. Talán a korlátozott látási viszonyok kényszerítették a potyakajára őket...

Ebben a szezonban jól látszott, mennyire befolyásolja az odú közvetlen környezete a táplálék milyenségét. Tavaly a szomszédos táblán kukorica volt, mellette repce, a madarak jobbára rovart, elsősorban szöcskét hordtak a fiókáknak. Ebben az évben a gabonatarlón könnyen vadászhattak rágcsálókra is, így gyakran szerepelt pocok is az étlapon, illetve békából is sokat fogtak. Július 23-án három anyányi fióka lapult az odúban, amit a következő héten már üresen találtunk.

2020. június 27. AN5, aki ekkor már 7. éves, idén harmadik alkalommal tért vissza a rönkodúhoz, amiben ezen a napon már négy tokos fióka lapult. Ebben a lesben ez volt a negyedik fotós szezonunk, így kissé alábbhagyott a lendület, mondhatni elmúlt az újdonság varázsa, egyéb tennivalók mellett - miatt ritkábban ücsörgünk itt. Számomra a fotózáson túl egyre fontosabbá válik a többi "projekt", az érem másik oldala, amiből nem mi "profitálunk" fotósként, hanem a madarak, a fészekodúk, költőládák által, a szalakótától a búbos bankáig, a vércséktől a baglyokig... Szóval ez a szezon szép csendben eltelt, kevés fotózással, de azt azért feljegyezhetjük, hogy 2020. július közepén AN5 és ismeretlen felesége négy fiókát röptetett ki a rönkodúból....

 

2021-ben nem készült egy fotó sem AN5-ről. Ebből a szezonból az egyetlen kép telefonnal készült, a fészekaljról. Egy alkalommal beültem ugyan, láttam az öreg madarakat, de ebben az évben itt nem fotóztunk, minden szabadidőnket a kék vércsékre "pazaroltuk", ahol egy lesből figyelhettük a vércséket, illetve szalakótát is.

 

2022. július. A 9. éves AN5 ötödik költése a rönkodúban. A kihagyott tavalyi szezon miatt volt némi hiányérzetem, és készültem is nagyon az itteni fotózásokra, de kicsit máshogy alakultak a dolgok... Az egyik "probléma" az volt, hogy a toronylesnél repcét vetettek ősszel, aminek a virágzása egybeesik a vércsetelep legmozgalmasabb időszakával, és remek hátteret ad, a másik gond, hogy nem víz hajtja az autót, mert még a munka előtti hajnalokon le lehet menni akárhányszor, de az oda-vissza 140 km-es távolság határt szab a sűrű leruccanásoknak.  Ilyen okokból kifolyólag végül a szezonban csak két alkalommal ültünk be ide fotózni, de ez a két alkalom elég érdekes volt, ugyanis először  figyelhettük meg, mikor három madár eteti a fiókákat.

AN5, a hím

a gyűrű nélküli tojó

a harmadik pedig egy alugyűrűs madár, aki néha szintén táplálékkal érkezett az odúra és a korábbi tapasztalatokkal ellentétben, amikor az idegen madarat a szülők elverték az odútól, ezt a madarat nem bántották az öregek. Szerettük volna ezt a dolgot alaposabban megfigyelni, de az időjárás, aztán a munka és egyéb elfoglaltságok miatt több alkalommal nem jutottunk le fotózni. De sebaj, a négy fióka nélkülünk is kirepült.

 

Körülbelül huszonöt alkalom ha csak a fotózásokat számolom, nagyjából 3500 km autózás, amiben nincsenek benne azok az alkalmak, amikor odú takarítás, telepítés, renoválás miatt megyünk le. Durván hetvenöt lesben töltött óra, huszonegy kirepült fióka, az elmúlt öt szezon mérlege. Ezek tükrében mondhatom, izgatottan várjuk a következő tavaszt, vajon találkozunk-e még, AN5 visszatér-e hatodszor is a rönkodúba?!