Július 6.
Nem valami jó ez így, hogy ennyi fa van az odú közelében... így egy csomó jó jelenetről lemaradok, illetve csak tökéletlenül tudom megfotózni. mint például ezt a lótetűt...
Már tegnap este lejöttünk... éjjel a tejutat bámultuk Imivel. Meg tüzeltünk.
Most meg nem tud jó helyre ülni ez a madár, aki amúgy nem szakítja szét magát, ugyanis a négy tojásból csak egy fióka lett, akit ekkora falatokkal nem nehéz jóllakatni...
Egy tavalyi kék vércse hosszasan elücsörög előttem, miközben újabb szalakóta-falat érkezik, szongáriai cselőpók. Fene a gusztusát... A kék legény továbbra is csak ücsörög.
Hazafelé összefutok ezzel a gólyával.
Július 13.
Nehezen indul a reggel. A szembeni bokron ücsörögnek az öregek. Az hamar kiderült, hogy AN5 új felesége jóval félénkebb, mint a tavalyi tojó. Ez a para sokszor ragadós, átveszi a párja is, olyankor nem fotózok szinte semmit.
Aztán a hím leugrik a bokorról, majd a betárcsázott tarlón fog valamit. Üti veri szegényt, aztán jön vele... béka.
Később jön pocok is, miközben azon kattog az agyam, hogy ezeket a jeleneteket a toronyban meglőhetném portréban is. Nincs is maradásom, átmegyek a toronyba... ahol csak lombszöcske van... érzem, hogy számomra lassan vége az idei szalakóta szezonnak, valószínűleg már nem jövök le többet... jó volt, de elég is volt.
Itt látható az utánpótlás, a rönkben, júli 23-án
És a toronyban. Az idei szezon későn indult, és gyenge is volt. A tavalyi tíz kirepült fiókával szemben idén négyet adott a két odú...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése