SZALAKÓTA NAPLÓ II.

 06.06.

Komoly köd üli meg a pusztát, ahogy autózom, néha rendesen összerezzenek a fasorból kiforduló erdei fülesek láttán... hirtelen kibukkannak a ködből, aztán ahogy kikerülnek autóm fényéből, már csak látomásnak hiszem az egészet.
A les felé ballagva visszanézek, a régi tanya térdig ködben, felette halványodik a Göncöl...

Szeretem a ködöt, mert érdekes hangulatot ad a képeknek, és szeretem, mert jótékonyan eltakarja a tamariszkusz bokor mellett éktelenkedő birkadögöt... Sajnos a szagot nem takarja el.

Nem sok minden történik az odú körül. Néha beül a tojó egy kis időre, néha a hím hoz neki egy egy apróságot. Vagy van, hogy csak a beszállón szundikál.

A mezei verebek a következő fészekaljon dolgoznak, pótolni kell a szalakóták okozta veszteséget, aztán végre a sárgabillegető is megmutatja magát, eddig csak a hátam mögötti bokorról kiabált . Kimászok, átmegyek a toronyba...

...ahol a kisbaglyok már elkezdtek szétmászkálni...

... a szalakóta odúban pedig ott lapul a tojó, alatta fehér tojás kandikál...

07.01.

Mivel a toronyban lakó szalakóta pár előrébb tart a költésben, úgy döntöttem, velük próbálok ma szerencsét. Ahogy világosodik, már látom, a gallyfészek kiürült, néha kék vércsék próbálgatják, milyen ülés esik benne, talán jövőre szerencsét próbálnak benne. A kék madarak is megjelennek, hol a bal oldali ágakon, hol a szembeni beszállón ücsörögnek. Lombszöcskéznek. Nem sietnek, egyelőre még nincsenek éhes szájak, nincs hangos követelőzés. Most még csak öt tojás lapul a ládában.