SZALAKÓTÁK

Mostanában az a "divat",hogy csak a saját erőből megvalósult projektek számítanak"eredménynek"!Ezzel ,ha a fizetős lesek oldaláról nézzük,egyet is értek,sosem fizettem még  azért,hogy madarakat fotózhassak!Valóban nincs nagyobb sikerélmény,mint amikor magunk által"berendezett"terepen fotózhatunk,ám ez most nem saját projekt.Ez Tibiék odútelepítési programjának gyümölcse,ahová volt szerencsém meghívást nyerni!Hajnali szürkületben már a sátorban gunnyasztottam,napkeltéig csak a pacsirták daloltak.Mikor kivilágosodott,megláttam mind a két madarat,a szomszédos lucernatábla fölött.Így elnézve találónak gondoltam angol,roller elnevezésüket.Keringve,pörögve-forogva repkedtek,mint akik örülnek az újabb kánikulai napnak.Még alig fényben ült be az első zöldkánya,üres csőrrel,mintha csak ellenőrizné,megvannak-e a fiai.Később aztán elkezdték hordani a rovart,leginkább sáskákat.Néha olyan ráérősen ültek a távolabbi ezüstfán,mint akinek semmi dolga.Sosem éreztem,hogy ennyire gyorsan emelkedik a nap,egyre rosszabbak voltak a fények.Sátramat seregély-had vette körbe,tátott csőrrel pihegtek,bogarásztak a kiégett gyepen,páran kipróbálták a beszállót is.Nyolc után sem a fény,sem a hőmérséklet nem volt alkalmas a további fotózásra,úgyhogy megvártam a következő etetést,és a villámgyorsan leléptem!Köszönet az élményért Horváth Tibinek és Szász Lacinak!