Mióta kisfiunk megszületett, alaposan megváltozott az életünk, ezzel együtt a fotózásra fordítható szabadidőm is jócskán lecsökkent... Főleg a témák felkutatása, előkészítése, etetések télre stb. marad el, így mostanában arra kényszerülök, hogy a "potya"témákat próbálom kihasználni, vagy csak úgy majdnem cél nélkül megyek egy kört, kihasználva az adódott pár órát, látni a pusztát a télre készülődő életet...
Gondoltam, a halászat után jó két héttel körülnézek a tavaknál, a környéken van egyéb tervem is, mert ha sok időm nincs is, az agyam azért folyton munkában van... Terveztem egy kört a dömsödi legelők felé is, persze, csak ha beleférek az időbe...
A mai napkeltét elbénáztam... A kifelé húzó libacsapatokat próbáltam a kelő koronggal egybe komponálni, ám a madarak, mire "képbe kerültek" annyira magasan voltak, hogy nem állt össze a kívánt kép, vagy csak néhány lilik pettyezte a színes eget, vagy az ősgyep hiányzott a képről.....
Az út mentén, gőzölgő trágyadombon billegő fácánkakas látványa állít meg. Várom azt az egy-két reggeli kakatolást, de sajnos még arra sem veszi a fáradságot, hogy szép pózba vágja magát...
A tavaknál sár, iszap, döglött hal, nagygázlók és sirályok, amerre csak nézek. Véget ért az őszi móka, az értéktelen apróhal a madaraknak, egyéb dögevőknek nyújt néhány heti bőséget ...
A pusztán egyre nagyobb csapatokban gyülekeznek a ludak, helyenként rétisasok "őrködnek" felettük az öreg nyárfákon. Van amelyiken hárman is ülnek. Szürkék legelésznek körülöttük, bágyadtan süt a nap, de ezek talán az utolsó enyhe napok, mielőtt újra beköszönt a tél...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése