Június végén kedvező hírek érkeztek az ártérről. A Duna kedvező vízállása ismét bőséget teremtett a holtágon, az alkalmi halbőséget pedig nagygázlók vámolják. Nem volt kérdés, az első adandó alkalommal megpróbálkozom egy fotózással!
Hajnali négy után nem sokkal állok meg a keskeny ártéri úton, kinyitom az ajtót, hallgatózom. Csend van és hűvös.Felveszem a csizmát, hátamra a cókmókot, irány az erdő...
A partra érve már valamennyit lehet látni a derengésben, indulok hátra. Két éve nem jártam itt, de azért egész jól elboldogulok még ebben a vakságban is. Félúton egy kis kondába botlok megint, elég csendesen voltak, nem tudom, ki ijedt meg jobban...
A vízen egy darab szürke ácsorog, őt elriasztom, de sebaj. Felállítom a sátrat, és megpróbálom legalább a nagyobb ágaktól megtisztítani magam előtt a vizet, aztán bebújok.
Természetesen a szürkék szállingóznak először, aztán néhány disznó vált át a víz végén, de messze is vannak, fény sincs még... Ahogy világosodik, úgy gyűlnek a madarak, már vannak kócsagok, és néhány fekete gólya.
A viszonylag kis vízfelületen végül összegyűlt hat fekete, tizenhárom szürke, öt nagy kócsag, és egy csapat tőkés. Nem volt egyszerű fotózni őket, aki látott már halászó feketególyát az tudja....megállás nélkül a vizet kaszálják, jönnek -mennek, egymást takarják stb.
Néha a kelleténél közelebb jönnek, ilyenkor nem egyszerű képben tartani a madarat, sokszor nem is sikerül.. Azért előfordul, hogy néha kicsit lelassítanak, nézelődnek, tollászkodnak, ilyen alkalommal készült ez a rövid videó is...
Ismét akadt egy gyűrűs madár, 2013 ban, Gyöngyöspatán gyűrűzték fióka korában...
