Június végén kedvező hírek érkeztek az ártérről. A Duna kedvező vízállása ismét bőséget teremtett a holtágon, az alkalmi halbőséget pedig nagygázlók vámolják. Nem volt kérdés, az első adandó alkalommal megpróbálkozom egy fotózással!
Hajnali négy után nem sokkal állok meg a keskeny ártéri úton, kinyitom az ajtót, hallgatózom. Csend van és hűvös.Felveszem a csizmát, hátamra a cókmókot, irány az erdő...
A partra érve már valamennyit lehet látni a derengésben, indulok hátra. Két éve nem jártam itt, de azért egész jól elboldogulok még ebben a vakságban is. Félúton egy kis kondába botlok megint, elég csendesen voltak, nem tudom, ki ijedt meg jobban...
A vízen egy darab szürke ácsorog, őt elriasztom, de sebaj. Felállítom a sátrat, és megpróbálom legalább a nagyobb ágaktól megtisztítani magam előtt a vizet, aztán bebújok.
Természetesen a szürkék szállingóznak először, aztán néhány disznó vált át a víz végén, de messze is vannak, fény sincs még... Ahogy világosodik, úgy gyűlnek a madarak, már vannak kócsagok, és néhány fekete gólya.
A viszonylag kis vízfelületen végül összegyűlt hat fekete, tizenhárom szürke, öt nagy kócsag, és egy csapat tőkés. Nem volt egyszerű fotózni őket, aki látott már halászó feketególyát az tudja....megállás nélkül a vizet kaszálják, jönnek -mennek, egymást takarják stb.
Néha a kelleténél közelebb jönnek, ilyenkor nem egyszerű képben tartani a madarat, sokszor nem is sikerül.. Azért előfordul, hogy néha kicsit lelassítanak, nézelődnek, tollászkodnak, ilyen alkalommal készült ez a rövid videó is...
Ismét akadt egy gyűrűs madár, 2013 ban, Gyöngyöspatán gyűrűzték fióka korában...
Nagy élmény lehetett azért. Nyaktörés ellen és szögkeresőt használok.
VálaszTörlésÉn is használok Karesz, csak ahogy írtam, otthon maradt.
Törlés