SZALAKÓTÁK

Amikor Imivel  két éve elkezdtük a vércse telepet építgetni, egyik alkalommal maradt a kocsiban egy D odú... Errefelé nem voltak aktívan jelen a szalakóták, itt nem volt mesterséges odú, sem természetes fészkelőhely, így adta magát, hogy egy alkalmas helyre lebökjük...

Mikor idén ránéztünk, mezei veréb lakott benne és magamban konstatáltam, hogy ez az odú idén sem nyerő, megint nem sikerült megállítani a szalakótákat...

Aztán május közepe felé fordulni látszott a kocka, egy pár madarat rendszeresen látni lehetett a környéken, egyszer a toronyban ülve hallottam is, ahogy valahol mögöttem karácsol....

Az első igazán biztató jelet június negyedikén láttam, mikor is mindkét madár az odú melletti bokron ült...

Június 18-án megvolt az első tojás, akkor azt gondoltam, végre sínen vagyunk, épüljön a les! A mi madaraink persze eléggé le vannak maradva, "rendes" szalakóták ilyenkor már minimum rég kotlanak, de sebaj, így legalább még augusztusra is marad téma...

Június 22-én egy kb. 70 fokos, égető napsütéses délután összeraktam a lest. Ekkor már kettőre szaporodott a fehér tojások száma. Később két raklappal emelni kellett a lesen nagyjából 30 cm-t, hogy a horizont ne vágja félbe majd a madarat...Ezzel úgy tűnik kész a színpad, lassan kezdődik az előadás ...

Július 9.

Mivel másodikán már négy tojás volt, úgy döntöttünk, hogy hétvégén beülünk...Most hát ez is eljött. Az első beszállás 3.40 körül történt, ezek a képek negyed ötkor készültek...

Július 16.
Szokás szerint sötét van még, mikor megállunk az autóval a gyepen, száz méterre a lestől. Inkább éjszaka van még, mint reggel, tücsök pirreg és illatos pára üli meg a pusztát. Befészkelünk a lesbe, kicsit bóbiskolok még. A tanyáról kakas kukorékolás hallatszik, meg bégetés, és a Jenő, aki már a birkákat abajgatja a legelő felé...
Madaraink  kb. négy óra óta aktívak, kikeltek a fiókák, etetnek. Akad lombszöcske, butabogár, imádkozó sáska...

A les melletti bokor remek kilátó, sokszor innen vadásznak. Látni lehet, ahogy le-lecsapnak a gyepre, vagy kicsit távolabb a betárcsázott tarlóra szállnak...Egy alkalommal egyikük pont a tarlón zsákmányol valamit, amivel láthatóan jobban megküzd, mint valami rovarral. Pár percig eltart a dolog, aztán ahogy felszáll, látszik egy hosszú farok, sikló  vagy gyík lehet...Aztán beszáll elénk egy kis siklóval! 

Milyen régóta várom ezt a pillanatot! Most úgy érzem, megérte a ráfordított idő,  a befektetett munka, sikerült az elképzelés. Most nem érzek álmosságot, nem számít a hajnali kelés, csak a szalakóta számít egy kis siklóval a csőrében, a mi odúnk előtt, az általam kihelyezett beszállón ül, és mindezt a saját lesünkből figyeljük...

Egy darabig pózol mielőtt beviszi a kicsiknek...Bentről neszezés, kopogás, majd megjelenik az öreg madár, csőrében még ott a sikló, aztán ahogy kiröppen, véletlenül kirántja az egyik fiókát. Mihelyt elrepül, kiszaladok, és a csupasz kis kölyköt visszateszem az odúba. Hárman vannak, és egy tojás. Pár perc múlva visszatér az öreg a siklóval, de nem tesz újabb próbát, hanem végül elrepül vele.

Az mostanra tisztán látszik, hogy csak az egyik madár használja a beszállót, a másik csak odúra repül. Hogy melyik a hím, melyik a tojó, bevallom nem tudom...

Július 20.

Ismét csodás pirkadat, pitypalattyol a fürj, ébred a puszta...

Madarunk 4.10 kor beül egy barna ásóbékával. Hogy honnan szerzi ilyen hűvös hajnalon azt nem tudom, de most itt ül vele és forgatja a fejét,én pedig készítek róla egy rövid videót. 

Nem tudom minek kéne történni ahhoz, hogy egyszer szemből szálljon be végre valamelyik madár, de ez sajnos sosem történik meg. Nagyrészt jobbról érkeznek, ahol a bokor takarásából csak akkor kerülnek ki, mikor már lehetetlen lekövetni őket. A röpképezést elhalasztjuk jövőre...

Július 23. Sajnos a legkisebb fióka elpusztult, a megmaradt három viszont szépen cseperedik....

Augusztus 1.

Egy hét Balaton után sietek a pusztába... Úgy számolom, még nagyjából tíz nap van. A mai alkalom minden eddigit alulmúl. Viszonylag ritkán etetnek, egész apró kis bogarakat hoznak, pedig nagyon számítottam a végére, azt gondoltam, ilyenkor jön a java, de úgy tűnik itt nem így van...

Megjelenik egy vörös tojó, többször megül az odún, egyszer beszállna, de az épp érkező szalakóta lerúgja a beszállóról...

Augusztus 4.

Ma ez a kép fogadott... Kis túlzással ugyan, mert még sötétben ültem be, de a kis szala hamar megjelent az ajtóban...Anyu és Apu már nem használják a beszállót...Csak apró bogarat hoznak...

A fiókák már ilyen nagyok...Nem hiszem, hogy még egy hetet maradnak az odúban, pedig szinte itt voltunk, mikor kikeltek, a huszonnyolc nap pedig huszonnyolc nap...vagy mégsem? Néhány napig dilemmáztam, mitévő legyek...Ha munka előtt lemegyek, nincs sok időm várni, hogy épp előttem kirepüljön valamelyik fiatal madár, viszont egy ilyen gyenge előadásért, mint a mai, nem érdemes leautózni... Hétvégére, mikor maradhatok, már valószínűleg nem lesz madár az odúban.

Augusztus 11-én, pénteken megkértük a terület tulajdonosát, nézzen bele az odúba, érdemes-e holnap lemennünk. A szalakóta lakás kiürült, viszont hárommal több kék madár ücsörgött a pusztában, a  bokor hegyén, villanypóznán. Remélem jövőre újra találkozunk...