Talán nem árulok el nagy titkot, illetve nem tudom, más hogy van vele, de én évek óta egy bizonyos ciklikusság szerint fotózom. Persze vannak az embernek új meg új tervei, ötletei és különféle projektjei, mégis vannak fix események, amiről lehetőség szerint nem szívesen marad le...
Pedig hányszor gondoltam, hogy most már elég az apaji tóeresztésekből, a vele járó dagonyával, és mocsokkal együtt, aztán elég a megfelelő felületen látni az "ezüstlile", "fenyérfutó" vagy "temminck partfutó" szavakat, és máris nincs maradás... Talán ez, vagy talán épp a fent említett ciklikusság az oka, hogy csakúgy mint egy éve, idén október elsején is a Bivalyos I. tavon köszönt a hajnal...
Néhányszor már leírtam, mivel jár, mire az autóból kiszállva a sátorban hasalásig jutok, úgyhogy inkább onnan folytatom, hogy pólingok kiabálnak tőlem jobbra, de eléggé bele vannak merülve a tollászkodásba, nem úgy tűnik, mintha erre akarnának jönni...
Azért lassan előveszem a cuccot, ezúttal a szögkeresőt sem felejtettem otthon... most a babzsák hiányzik. Óvatosan kitolom az obit a lőrésen, a napellenzővel azonnal sikerül a híg iszapba kanalaznom vele... Szuper. Amerre nyúlok tiszta sár minden, na mindegy. Kitörlöm nagyjából a lekvárt, és várok tovább türelmesen. Tőlem jobbra mindenhol madár van, a szemközti távolt gémek állják végig, előttem csak egy barázda billegető szaladgál. Nagyon nem kergetem, közel van, nehéz követni, nincs kedvem feltúrni érte az iszapot...
Később partfutókat látok közeledni. Szépen be is sétálnak elém, havasi és apró partfutók. Bírom ezeket a csöpp jószágokat. Szinte gurulnak a sekély vízben, szedegetnek, szondázzák az iszapot, és kedves az ábrázatuk.
Néha egy-egy danka tottyan elém, apró döglött halakat szedegetnek a vízből, majd feltűnik néhány pajzsos cankó. Mennyire másak egyszerű téli ruhájukban, mint tavasszal! Múlik az idő, egyelőre az egy szem fenyérfutónak se híre-se hamva, és partfutóból is "csak" havasi és apró került a kártyára...
Nem egyszerű feladat a nyüzsgő tömegből egy-egy madarat kivenni, nem is sikerül sokszor, de mikor összejön, az mutatós...
A pólingokkal ezúttal sincs szerencsém, szétszóródtak a tavon, felém egy sem vetődik. Távolabb látok sárszalonkát, bíbicet is, de a nagyja, ahogy minden ősszel, az partfutó...
Mikor az aprónép odébb áll a sátor elől, kereket oldok, ha már madármegfigyelő napok, körülnéznék még sáros csizma és overall nélkül is, hogy láthassan hogyan készül a puszta az őszre, aztán a dermedt télre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése