KERECSENEK

Nem tudom,más hogy van vele,de velem sokszor előfordul,hogy eredeti célomtól eltérít valami váratlan.Ma is a vízre indultam,de olyasmibe botlottam,amit eddig még sosem láttam.A tó felé gurulva, egy madarat pillantok meg a magasfeszültségű oszlopon.Kerecsen.Hat éve még fészkeltek itt.Tizenéve épp abban a kis láperdőben fészkeltek egy öreg fűzön,amit most az épülő út kettévág.Szóval a sólyom elrugaszkodik az oszlopról,látom zsákmánya van,feltekeredik a drótok fölé,majd megszólítja kamasz fiát.Az rögtön felel,és egy másik oszlopról indul a kaja után.Nyekeregve követelődzik,balettoznak a magasban,majd az öreg elengedi a prédát,zuhanni kezd.A kamasz későn eszmél,utánabukik ugyan,de már nem éri utol,a vacsi a földön puffan,rászáll,tépi.Csak figyelek a kocsiablakból,egyik kezemben távcső,másikban a fotógép.Később felszáll,együtt elrepülnek.Várok egy kicsit,aztán indulok tovább.Besétálok a tóhoz,nincs nagy mozgás.Nem hagy nyugodni a dolog,visszafordulok. Messziről kiszúrom a fiatal madarat,az út mellett ül egy rögön.Csak úgy tudnám megközelíteni,ha kis lilévé változva odagurulnék.Más esélyem nincs,egy kerecsent,aki nagyrészt a szeméből él, nem lehet becserkészni.Egy darabig eltávcsövezem,így marad az élmény,meg egy-két gyenge fotó!Bezzeg a lilék valósággal rajzottak a kocsi körül!