MEGTÖRT A JÉG

Ma végre alkalmas volt az időjárás a délutáni cserkelésre!Munka után autóba vágtam magam és negyed óra múlva már a patakparton sétáltam.Hamar megláttam egy bakot a túlparton,de a felrebbenő szürkegém,és a jégmadár sikkantása elbizonytalanította.Rásípoltam,meg is indult,de azt az öt lépést ami a jó képekhez kellett volna,már nem tette meg.Eltűnt a sűrűben,én meg leléptem.Célom egy náddal,galagonyás-bodzás sűrűvel övezett gabonatarló,ott remélem elcsípni a bakokat!Ahogy közeledem,meg is pillantok egy sutát,távolabb,lőtávolon kívül,két verekedő bakot.Mire elfoglalom a megfelelő leshelyet,rendeződnek az erőviszonyok,az egyik bak eltűnt,a másik az időközben meglépett sutát hiányolja.Ne okozzak neki csalódást,rá is szólok.Majdnem háromszáz lépésről úgy indul meg felém,mintha zsinórón húznák!Fedezékem jó,szelem is majdnem,jobbról-balra,pont keresztbe fúj.A bak csak jön-jön,túl gyorsan,hogy igazán kiélvezhetném.Mikor már vészesen közelít,rásippantok,hátha megáll,de nem.Három lépésre mellettem belép a gazba.Itt fotózni már nem tudok.Hallom,ahogy fújtatva szimatol,majd szagot fog,dobbant,és már itt sincs!

























Ez sajnos nagyon hamar ment,tán két perc sem volt,de nagyon élveztem!Tudom,hogy ilyenkor a sípra bolondulnak a legények,de mindig fenntartással fogadtam az" orrom elé hívott bak"-ról szóló történeteket!
Mostmár elhiszem!