ÚJRA ITTHON

Azt azért nem mondanám,hogy veszettül vágytam haza Angliából,de hazaérni mindig jó!Pláne,ha hirtelen egy négynapos hosszú hétvégébe csöppen az ember.Vasárnap hajnalban a szükséges motyóval felszerelve,Apaj felé vettem az irányt,ahol hetek óta folyik az őszi lehalászás.Madár nem sok van,így szóltak az infók,azért mégis bizakodtam.A napkeltét a toronyból néztem végig,és közben láttam,hogy tényleg kevés a madár.Szürkegémek ácsorogtak az iszapban,néhány kócsaggal,pólingok jöttek-mentek,majd leszálltak a tó közepén,a gémek mellé,olyan messze,hogy szabad szemmel nem is láttam őket!Lehangoló!Egész nap elténferegtem a tavak körül,jobbára csak nézelődtem.Délután,egy jónak tűnő helyre bevittem a sátrat.Na,majd hajnalban!

 Hajnalban tejföl köd volt,mikor felkeltem!Mindegy,azért kimegyek!Kilenc óra is volt,mire a nap feloszlatta a ködöt.A sátorba már nem volt kedvem behasalni,így csak becuppogtam érte.Délután egyig élveztem a napsütést,aztán úgy gondoltam nincs miért maradnom.Végeredményben,ha madár nem is volt,őszi hangulatban bőven volt részem!