TÚL KÖZEL

"Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel."

Robert Capa valószínűleg sosem fotózott itatós lesből, fix optikával madarakat. Különben azt mondta volna: Ha nem elég jók a képeid, megint túl közel jött a karvaly.

Ma egy kis ideig úgy tűnt kitisztul az idő! Összekaptam magam, irány az itató! Innom kellett volna még egy kávét, akkor biztos itthon maradok, ugyanis a csalóka tisztulásnak nyoma sem volt, mire az utcasarokra értem.

Kiérve, első meglepetés, nem tudom kinyitni az ajtót, ugyanis valami jószág lyukat ásott oldalt, a földet az ajtóba lapátolta! Nem tudom, ki lehet a kb.15 cm átmérőjű alagút készítője, mindenesetre lelkiismeret furdalás nélkül vissza pakoltam a földet oda, ahová való, majd benyitottam.

Meglepetés 2. Az eddig rovar és rágcsáló biztosnak tudott lesbe behatolt ismeretlen rágcsáló(k) ledarálta(k) a kint tárolt madár eleséget.

Több meglepetés már nem ért, ugyanis néhány kósza cinegén kívül csak a karvaly jött. Bátran kijelenthetem, hogy a karvalyok a legbiztosabb, és leggyakoribb vendégei az itatónak.

Most is leszállt, majd a jégen besétált középre. Ivott egy keveset, illetve próbált inni, abból a kevéske vízből, ami a jeget borította. Elég tanácstalannak tűnt, meg sem próbált fürdeni, pedig azt sosem mulasztja el! Topogott egy helyben, majd lassan az üveg felé közeledett. Jött egészen addig, míg belül nem ért a közelponton!

Sajnos a süviknek, csízeknek nyomát sem láttam, hangjukat sem hallottam! Hogy hol lehetnek, nem tudom. Viszont hallottam énekelni az énekes rigót. Jöhetne már a tavasz, mert ez a tél nem tél.