DÉLUTÁN

Ma ráérős volt a délutánom-estém, vágytam kifelé a határba, tekeregni, őzeket nézni, habár az idő kellemetlenül meleg.

Rég voltam kint, azt sem tudom, hova mit vetettek, de azért reméltem egy-két lucernatáblát, szép délutáni fényekkel, néhány becserkészhető bakkal!

Először a lepkéknél ragadok le, nagyon szeretem őket!

Aztán eszembe jutott, ha már itt vagyok, megnézem a télen felfedezett üreginyúl telepet. Egy kis akácos dombon akadtam akkor rájuk, jobban mondva az üregekre.Most, ahogy közeledem, már messziről észreveszem a száraz fűben, a feltűnően fekete kis nyulakat. Mire bemegyek a fák alá, csak egy marad kint, hátsó lábával toppantva riasztja a többieket! Megközelítem vagy nyolc méterre, amit zokon vesz, és már el is tűnik az üregben. Várok pár percet, hátha előjönnek, de nincs türelmem ücsörögni, inkább az őzek után nézek.

 Egy régi lucernán találok is egy bakot, becserkészése nem okozhat gondot, szelem kiváló, takarás is akad.Elindulok, ám félúton előkerül kissé arrébb egy kis bak és egy suta! Ez nagyban megnehezíti a dolgot, ugyanis ők nagyon is jól látnak, megriadva vihetik a bakot is! Végül a bak oldja meg a helyzetet,csatlakozik a többiekhez. Így kissé távolabb kerültek ugyan, de nem riadnak meg! Érdekes, ahogy a két bak megszimatolja egymást. Olyan "Szia Apa, rég láttalak, jól vagy" helyzetnek tűnt. Persze nyilván az őzeknél nincs ilyen! Aztán lassan eltávolodnak.

 Hazafelé bandukolok, egy másik lucerna tarlón, rajzanak a cserebogarak.Rengetegen vannak!Az erdősáv szélén haladok, zörgést hallani a fűből. Egy sün igyekszik kifelé. Figyelem egy darabig, aztán látom, hogy többen közülük már kint dőzsölnek. Nézem, ahogy az esetlen bogarak vergődnek a porban, mászkálnak a sünökön, akiknek mozdulniuk sem kell! Ropog a kitin páncél, telik a sün has! Kicsit tisztább környezetben remek fotózási alkalom lenne, az arasznyi lucernában azonban nincs értelme kínlódni.Élménynek azonban mindenképp remek volt