ÜZEKEDÉS II.

A tegnap délutáni, ígéretes aktivitás ma hajnalban ismét kicsábított a területre.

Nem tudom megmagyarázni, de ilyenkor, üzekedés idején jobban kedvelem a délutánokat, talán eddig a hajnalok nem hoztak akkora eredményt.

A napkelte már kint ér.

Átvágok a tarlón, egyelőre nem látok vadat. Az első rét felé haladok, ami egy kukorica táblával határos.

 A rétre pillantva máris egy kergetőző párt pillantok meg. Messze vannak, hamar szem elől is tűnnek. Behúzódom a kukoricába, ígéretes helyen vagyok. Az egyre jobban felszálló köd kicsit aggaszt .

 Először foltokban jelenik meg a réten, aztán lassan mindent beterít. Épp sípolnék, mikor újabb bak jelenik meg a placcon. Csak átszalad, nem is értem, mintha valamitől megriadt volna.... Aztán újabb üldözés.

Közepes bak üldözi vetélytársát. Egész a közelembe jönnek. Sajnos a köd hazavágja a részleteket, mindenesetre tetszetős jeleneteket láthatok. 

 Az üldözött lihegve menekül, majd kicsit távolabb a kukoricába ugrik....

 Az üldöző meglassul, azonnal rászólok.

 A hatás nem marad el. Bakom felkapja a fejét, és elindul. Lapítok a kukorica első sorában, mikor vagy tíz lépésre tőlem az őz is belép, és felém indul.

 Gyorsan közeledik, próbálom a képben tartani az egész állatot, annyira igyekszem, hogy lemarad az agancsa hegye, és a csülkei is...Azért egy portré összejön. Aztán valami gyanús lesz neki, kilép a rétre.

 Nagyon figyel, de nincs tisztában a helyzettel, inkább odébb áll.

A hátsó réteknél foglalom el helyem. A megfelelő szélirány miatt csak ellenfényes képekre számíthattam, amit nem is bántam, ugyanis a párás levegő és az ellenfény elég jó körítésnek tűnt. Csak a megfelelő alany, alanyok hiányoztak. Nem sokáig.... 

 Menekülő suta, bakkal a nyomában. Előttem kergetőznek, néha egész jól helyezkednek. Már látom magam előtt, ahogy borít a bak, igazán szép a körítés...

 A suta azonban másként gondolja, tőlem vagy tíz lépésre a galagonyásba menekül, nyomában a bakkal mögém kerülnek, és szagot fognak.

Kicsit várok még, majd "csendben" áttöröm a csepőtést. A túloldalon megint bak üldöz bakot.Jó messze vannak, megvárom, míg a rangidős egyedül marad, aztán hívom. Hívom, hívom, de semmi...

A szomszédos lucernán, nem tudom, a hívásra-e, öreg harcos tűnik fel. Szelem még jó, takarásom azonban csak néhány kóró és nádszál. Ezek csak a fotózásban zavarnak, takarást nem adnak. Lapítok a sarkon, a bak pedig csak jön. Lát engem, de nem ismer fel, mozdulni sem merek....

 Egy bizonyos közelségen belül azért nem jön, csak fülel, ahogy kattog a gép, aztán megugrik.Ekkor látom, hogy a viszonylag vastag, fekete szárakon, milyen pici kis ágak vannak...

 Hazafelé újra belebotlok abba a bakba, aki idefelé a kukoricából elém lépett.Rám néz, én pedig elosonok...