ÜZEKEDÉS

Eltelt Augusztus első hete, és először indulok az őzbakok után.Munka, rossz idő, szakadó eső stb... Akad mentség bőven. Mára sem terveztem, az hogy elindulunk, leginkább Kedvesemnek köszönhető. Ő indítványozta a kiruccanást, kíváncsi volt, mi fán terem az őzhívás.
Kicsit későn tudunk elindulni, majdnem fél hét van, de mindegy, meglátjuk.
Alig hagyjuk el az autót, sutába botlunk a tarlón. Sehol egy bak vele, megvárjuk, míg odébbáll és indulunk.

A tarló túlsó végén egy gida ácsorog az erdőszélen. A mamát hívogatja, de ő máshol lehet elfoglalva. Az, hogy hol, sajnos nem tudjuk meg, így megyünk tovább.A kedvenc helyem felé tartunk, viszont a kukorica miatt kell tennünk egy kis kerülőt.Elérjük a lucernát, itt fiatal bakot látunk. Mivel fogy az időnk, megpróbálunk elosonni mellette, de megriad. Megpróbálom a síppal megállítani, sikerül is.Közeledik, de eléggé gyanakszik,szimatol, körbejár minket, végül szagot fog, és elmegy egy kép nélkül.Annyira nem bánom.

 Végigcserkelünk a kukorica mellett, és a sarokról kinézünk a rétre.Van kint néhány őz, van egy bak is! Megfújom a sípot, habár van ott suta is, de nagyon fogy a fény, és nagyon szeretnék legalább egy bakot behívni. Szóval megfújom a sípot, mire a bak elindul, na nem mintha zsinóron húznák, de azért jön. Sajnos a szelünk nem a legjobb, kicsit keresztbe fúj, de leginkább csak kavarog.A bak jön, de egyszer csak mint aki falnak ment, megáll. Puff, szagot fogott. Már ugrik is.

 Felemás érzéssel fordulok hátra, mert valljuk be ez csak fél siker volt....., de nem mégsem!Teljes siker!Az öreg bak, akit már négy éve ismerek, a hátunk mögött áll. Ő rendesen bejött, illetve kijött a hívásra a kukoricából.A keresztbe lengedező szélnek köszönhetően szagot sem fogott.Viszont ahogy megfordulok a géppel, azt már nem nagyon tolerálja.Visszaugrik a kukoricába, miközben hangosan szid minket!

Közben lassan ránk sötétedik, sietve, de elégedetten indulunk vissza a kocsihoz. Bevallom, mikor elindultunk nem gondoltam, hogy így alakul. Nagy élmény volt ismét!