Bizonyára, akik rendszeresen olvassák a blogomat, észre vették, hogy ebben az évben kevésbé vagyok aktív.Egyéb elfoglaltságok mellett kevesebb időm jut fotózásra.
Ennek a kevés időnek a nagyobb részét is inkább a vadaknak szentelem, mint a madaraknak. Ennek több oka is van. Egyrészt a cserkeléses vad fotózás nem igényel különösebb előkészületet, szemben a madarakkal, ahol egy-egy projektbe sokkal több időt kell fektetni, másrészt költözésemnek köszönhetően, kicsit közelebb kerültem egy egész jó területhez. Őzek után, igazi nagyvadakhoz. Így történhetett, hogy félre téve eddigi kétségeimet, idén végre a bőgő szarvasok után indultam.
2014. szeptember 14.
Hajnali sötéttel érek az erdőre. Egész éjjel esett, könnyű ilyenkor zajtalanul járni az erdőn. Néma csend van, bőgés sehol sem hallatszik. Az első vad, amivel találkozom, disznó.Szürkül még csak, mikor népes konda érkezik a fenyvesbe.Egy darabig figyelem őket, de mivel fotózni nem tudok, otthagyom őket.Elég nagy zajjal vannak, nem okoz problémát elosonni mellettük.
Felérek egy kisebb tetőre, ritkás tölgyes, kis tisztásokkal. Egy kis facsoport sűrűjében szarvasok állnak. Egy tehén, és, ha jól látom egy gyenge bika.Talán nyolcas, eléggé takarja a lomb.
Várom, hogy történjen valami, mikor balról megjelenik egy spíszer bika. A többiekhez csapódik, aztán elmennek.
Bőgés továbbra sincs! Továbbhaladva a tetőn, muflonokba botlok. Négy jó kos van előttem, szelem jó, becserkészésük nem probléma. Elég közel vagyok, hallom ahogy a füvet tépik, de várok, mert nem valami szerencsésen állnak. Valahogy jó lenne őket megfelelően elrendezni. Sehogy sem akar összejönni a kompozíció!
Addig bénázok, míg elroppantok egy gallyat, megugranak! Így legalább az egyiküket sikerül keretbe raknom. Fehér az egyik combja, nem tudom ez mennyire ritka, mindenesetre érdekes.
Látok még néhány szarvast, dámot,de mára ennyi volt.
2014. szeptember 20.
A szürkület megint kint ér. Alig indulok el, három bikát hallok bőgni! Egyikük elég közel van, hallom, ahogy a bokrokat aprítja. Várom, hogy világosodjon.
Mire kivilágosodik, a szarvasok elhallgatnak.Egész reggel csak egy tehenet látok a borjával, és néhány dámot.
Délelőtt, csak gombászni mentünk ki Eszterrel. Bőgtek a bikák. Épp egy nyiladékon álltunk, mikor feljebb egy rudli váltott át. A bikát pont sikerült elkapnom!
Hajnalban egyedül mentem fel. Bőgés mindenhol, az erdő tele bikaszaggal.Hang után cserkelek.
Egy vágásban vagyok a hegyoldalban, lent a völgyben bőg a szarvas. Óvatosan haladok, elég kellemetlen, kő görgeteges a terep.Folyamatosan megállok, ellenőrzöm a szelet, mikor két szarvast látok balra. Elég szerencsétlen a pozícióm. Balra két bika, félig takar egy fa, lent bőg egy másik egy rakás tehénnel körülvéve, ők sincsenek messze. A két bika szelet kap és megugrik.Egy gonddal kevesebb.
Viszont a lentiek lassan távolodnak.Óvatosan követem a csapatot, hátha valahol megpillantom őket. Igazából csak a bikát szeretném látni.
Épp azt fontolgatom, otthagyom a társaságot, ezek innen már úgysem mozdulnak, mikor pont a bika megindul. Felém közeledik, néha egész jól látom a fák között. A fénynek eléggé híján vagyok, ilyenkor csak szidom magam, az elhagyott monopod miatt, meg a lustaságom miatt, hogy márpedig cserkeléshez nem cipelek állványt! Szóval így elmélkedek magamban....
Aztán kilép egy napfoltra. Szembe fordul velem, most kéne elbődülnie....
Elsétál alattam- mellettem, aztán visszafordul a háreméhez, azokat terelgeti, lustán bőg néha, és mégis tovább állnak.Nagyjából fél órát töltöttem a közelükben.
Felállok, eléggé elgémberedtem. Felfelé indulok, ekkor ugrasztok el egy gyenge bikát. Itt ólálkodott ő is a tehenek körül.
Hazafelé indulok. Feljövök egy hét múlva is, talán még nem lesz késő!
Szerintem a nyiladékon átszaladó bika, ugyanazn mint az utolsó képen bôgô! :)
VálaszTörlésIgen igen ! :)
TörlésMilyen szépek!
VálaszTörlésÖrülök, h tetszik! :)
Törlés