A BŐGÉS VÉGE

Azt gondoltam, ma hajnalban teszek még egy próbát a szarvasokkal. Nem nagyon reménykedtem semmiben, de vágytam fel az erdőbe.Ma is, mint a múltkor, Eszter volt a társam.

Sötét van még, mikor megérkezünk. Halkan osonunk az első tisztás felé, ahol eddig egyszer sem jártam még sikerrel, most azonban bőgés hallatszik onnan. Még csak szürkül, szívem szerint szaladnék, hogy lássam, ki van kint! Szelünk jó, türtőztetjük magunkat, kicserkelünk a kis rétig, ahol egy tízes bika bőg három tehenének.Csendben figyeljük őket, de a tehenek nyugtalanok, pár perc után beváltanak a sűrűbe.  

 Nem mennek messze, épp csak takarásban vannak, ott orgonál a bika. Kicsit várunk, hátha újra kijönnek! Nem is csalódunk, még egyszer megjelennek de nem maradnak soká.

 Hosszú réten ballagunk felfelé, a tetőn szarvasok váltanak át, nem sokat látunk belőlük.Aztán róka keresztezi utunkat, az egércincogásra visszafordul, de nem sikerül teljesen becsapni.

 A rét végén egy bika ballag ki a sűrűből. Nekünk háttal legel, könnyen belopjuk. Úgy tűnik , már túl van a nászon, tehén nincs a közelében. Elindulunk lefelé, ahonnan megint bőgés hallatszik. Elered az eső.
Muflonokkal, dám tehenekkel találkozunk.
Az eső erősödik. Számunkra véget ért az idei bőgés, haza indulunk.