HORTOBÁGY

Még tavaly ősszel történt, mikor Imi barátom felhívott, hogy lefoglalt két napot az egyik hortobágyi sas lesbe, jövök-e vagy nem, mert Ő bizony nem bízza a véletlenre a sasokat! Sokat nem gondolkodtam a dolgon, J is csatlakozott, gondoltuk lesz, ami lesz, menjünk.

Aztán azóta jó sok minden történt, sok idő eltelt, míg végül eljött a nagy nap! Éjjel kettőkor indulunk, szerintem ez a rekordom. Ennél korábban még nem indultam fotózni. Leszáguldunk Balmazújvárosba, kicsit korán érkezünk, emberünk különböző technikai problémák miatt majdnem fél órát késik, így jócskán van időnk anyázni! Aztán begurul értünk a leharcolt Ford terepjáró, átpakolunk, és irány a puszta. Erős szél fúj, nem örülünk neki, a lesnél kiderül, pont szembe fúj, így szépen, szemből landoló sasokra sem számíthatunk. Bemászunk a lesbe, a kolléga bekapcsolja a fűtést, ablakot pucol, etet, ellát a szükséges instrukciókkal, majd elmegy. Magunkra maradunk. Sötét van még, várunk a pakolással, beszélgetünk. Aztán, ahogy pirkad, lassan helyükre kerülnek a dolgok, állványok, kamerák, kacatok stb., jöhetnek a sasok.

Először azonban a sirályok jelennek meg, tíz-tizenöt darab sztyeppi sirály vitorlázik előttünk az orkánban, majd feltűnik két sas is! Közelednek, aztán a szél elviszi őket, megint csak a sirályok maradnak.

Napkelte körül aztán beszáll az első madár, egy fiatal rétisas, de hiába szeretnénk, nem száll a földre. Minden más akad bőven, a sztyeppi mellett viharsirály, vetési varjú, csóka. A sirályok egész tengerparti hangulatot teremtenek itt a kopár pusztán, a varjak összeverekednek a halon. Zajlik az élet, egyelőre sasok nélkül.

Ők távolabb ücsörögnek, néha egy ezüst bokor takarásába húzódva leülnek, mint a tyúkok. Elég vicces ez a madarak királyától! Nem jó ez az erős szél! Később azért nekibátorodnak, beszállnak elénk a sasok is, esznek néhány falatot. Néha annyi körülöttük a sirály, nem lehet fotózni, ki sem látszanak a fehér tollak közül! Így telik el a nap, sirály lármával, felváltva érkező rétisasokkal, verekedő varjakkal. Délután egy egerészölyv érkezik, az egyetlen a napon. Egész picinek tűnik a sasok után. A nap végén, két fiatal rétisas száll elénk, akik aztán az értünk érkező autótól riadnak el. Összepakolunk, vége a napnak. A kunyhóból kilépve a szél majdnem feldönt minket. Hideg van, a madarak eltűntek, rideg a puszta. Bepakolunk az autóba, magunk mögött hagyjuk a lest. Jó kis nap volt.