Alig egy hónappal ezelőtt azon aggódtam,hogy nincs időm fotózni,vagy,ha van,elhagy a szerencsém.Szerencsére ez mostanra megváltozott,tele vagyok feldolgozatlan "nyersanyagokkal",és most is az ölembe hullott egy apró téma.Nagy előkészületet sem igényelt,nem kellett órákig leselkedni.Nem mintha bajom lenne az órákig tartó leselkedésekkel,de néha jól jön a "potya-fotó"!
Az úgy történt,hogy épp hazafelé gurultam egy dűlőúton,jó nagy kerülővel,tájékozódás céljából,a körülményeket illetően.
Messzebbről meglátok egy fülest az út szélén,de ekkor még pesszimista vagyok,láttam én már karón varjút,azaz út szélén nyulat!Megállok mellette,csak lapít!Lázas kapkodás,egy-két katt,aztán itt hagy.Na tessék!Gurulok tovább,nemsokára még egy nyuszi.Már felkészülten várom az alkalmat.Lapít,de nem izgul.Gondoltam,kipróbálom,milyenek az idegei.
Kiszállok,kicsit arrébb ugrál,de viszonylag nyugodtan abrakol.Kicsit feszítem még a húrt,de azért megsimogatni nem engedi magát!Kösz Nyuszi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése