Idén tavasszal eddig kétszer mentem üresbe a kékbegy miatt, mondhatnám már kétszer lóvá tett, de ebben inkább a bivalyok a ludasak....
Idén is, csakúgy mint tavaly, figyelgettem a madarakat, és május elején örömmel láttam, hogy a tavalyi helyen újra szól az ének. Nem tudtam akkor fotózni, és sajna mire leértem, már bivalyok rágták a gyepet a revír környékén...
Első alkalommal komoly kihívás volt a két szál dróttal elválasztott csorda mellett bebattyogni a helyemre. A bivalyok szépen jöttek mellettem, néha előre szaladtak, dübörgött a talaj a paták alatt, majd kíváncsian visszajöttek...Ahogy az álca alatt ültem, hallottam a hátam mögött a fújtatást, mörcögést, az összekoppanó szarvakat. Ki-ki pillantottam, nem voltam nyugodt....
Kétszer próbálkoztam így, egyszer sem jártam sikerrel, nem voltam jó helyen. Elhatároztam, teszek egy utolsó próbát...
Mostanra a fű közel derékig ér, csak állva fotózhatok. a szokásos patás közönséggel.
Kis madaram elsőre majdnem jó helyre ül, aztán inkább arrébb libben. mindenhová kiül, és közben énekel. Nagyon szépen dalol, hirtelen vagy tíz-tizenkét féle madár hangját vélem kihallani a dalából. A beszálló nem tetszik neki, nem ül rá, úgyhogy hét óra körül sátrat bontok, nem erőltetem tovább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése