A történet ott kezdődik, hogy Imi talált egy jó kis belvizet, amiből valami csoda, vagy inkább a vízmélység folytán nem meredeznek ki torzsák, csutkák learatott kukoricaszár stb., egyelőre. Van rajta madár is, főleg töcsök, de mikor pénteken kimentem körülnézni, volt ott három hattyú, kócsag, és az aprónépek...
Szokásos hajnali indulás, cuppogás a mocsárban, sátrazás a sötétben, már rutin munka. Tegnap kinéztem a sátor helyeket, kicsit igazítottam a növényeken is....A terep kellemetlen, nincs száraz rész, jobb híján a tocsogóba kerül a sátor, amennyiben nem madaras tájképeket szeretnénk készíteni....
Bebújok a sátorba,egy darabig a polifoam lassítja az ázást, de könyöktől szép lassan elindul a víz felfelé. Ahogy világosodik, elindulnak a madarak, aztán, mikor már fotózhatók a fények, elered az eső. Nem is bánom, azt gondolom ad egy kis pluszt a képeknek, végül is elég cudarak a fények. Még a sárga körítés is szinte elszürkül ebben az időben....
Addig maradunk, míg a víz keresztül kasul áztatja a sátrat, addigra nagyjából meg is vannak a képek, és az eső is eláll, mehetünk haza...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése