VÉRCSE SZTORI

Vércséink története 2015-be nyúlik vissza, amikor megtaláltam a helyet, egy ezüstfás kis ligetet, néhány szarkafészekben költő vörös vércsével. Nyár derekán voltunk akkor, hogy hány pár költött nem tudom. Körülnéztem, és "eltettem" a helyet magamnak későbbre...

Télen már terveket szövögettem, vércseládákat gyártottam, a csapadékos kora tavasz azonban keresztül húzta a számításaimat. A puszta fel volt ázva, mire autóval meg tudtam közelíteni a helyet, szó sem lehetett les építésről. A vörös vércsék már itt voltak, énekesek, örvös galambok, és semmiképp nem akartam zavarni őket a némi tereprendezéssel is járó les építéssel. Öt darab ládával azonban megtámogattam a kis kolóniát, amit aztán hamar el is foglaltak a madarak. Nyár közepén már láttam, kékvércsék is lakják a telepet.

Idén tavasszal minden adott volt, nagy kedvvel, tele optimizmussal vágtunk bele. Március végén állt a les, újabb ládák kerültek ki,  Imivel csak a madarakat vártuk.

Április 28.

Ezt is megértük, az első fotózás. Egyedül jöttem, még sötétben mászok fel. Ébred a telep, vércsék hangja mindenfelől. A szembeni láda körül egy vörös pár mozog, egy kék tojó zavarja őket. Néha beül a ládába, ám a párba állt madarak folyton elkergetik. Egyszer a beszállóra is leül, a virágzó repce érdekes hátteret ad. A fény kemény már, de mégis csak ez az első saját kékvércse...

Május 1.

Ma már ketten jöttünk. Egy örvös galamb az első vendégünk, aztán a vörös pár. Egyelőre nekik áll a zászló, emiatt kicsit csalódott vagyok, de amikor a hím beül, akkor már nem érzek ilyesmit.

Május 6.

Elég jó aktivitással indul a reggel. A láda lakói uralják a portát, ám a beszállót nem használják annyit, amennyit mi szeretnénk... Ennek az is oka, hogy a környező fákon bőven akad lehetőség ücsörögni.

Szemben kékek tűnnek fel, immár párban, és onnan nézelődnek.  Aztán úgy tűnik, valamiféle kísérletet tesznek a láda elfoglalására.

Felülnek a láda fölé, aztán megtámadják a vöröseket. Innentől nagyjából egy fél órán át tart az előadás, nagyrészt persze a levegőben... A kék hím az ágon ülő vörös tojót folyamatos zuhanó repülésben támadja, aki minden alkalommal behúzza a nyakát, de nem tágít. Aztán a kékek beülnek a ládába, és innentől sajátjukként védik. Érdekes, számomra örömteli fordulat. Még a beszálló is használatba kerül. Közben érdekes megfigyelni, hogy a les mellet kihelyezett ládát is próbálgatja ugyanez a kékvércse pár. Meglátjuk...

Május 20.

Végül mégiscsak a vörösek nyertek. Tojás van a ládában, ez egyértelműen látszik a madarak mozdulataiból. Az oldalsó ládánál most egy első nyári ruhás kék hím nézelődik, egyelőre egyedül. 

Május 27.

Azt gondolom, mostanra kialakultak a  végleges állapotok a telepen. A vörösök kotlanak szemben, az oldalsó láda végül üres maradt. A kihelyezett beszállókat nem nagyon használják, jobbára örvös galamb pihen meg rajtuk. Mostanra kijöttek a "hibák" amiket kijavítva jövőre jobb lesz a dolog. Mindenek előtt több ládát kell kihelyezni a les előtt. Persze így sem vagyunk elégedetlenek, mert eddig is élveztük minden percét, és várjuk a fiókákat, az etetést, a fiatalok kirepülését....