Június 9-én hajnalban elindulunk a szokásos időben, de félúton, mikor csak az látszik a sötétben, hogy körben, ameddig a szem ellát villámlik, és hogy a szél erősödik, majd szakadni kezd az eső már sejtjük, hogy nem ma fogjuk elkészíteni életünk fotóit...
Becsületünkre legyen mondva, minden ismert útvonalon megpróbáltunk a leshez jutni, de hiába... minden dűlőn leszakadt ágak, víz-víz -víz.
Kedden jött a hír, hogy a szalakóta lest felborította a vihar, a toronylesről nincs hír, mert a hirtelen lett belvíz miatt senki nem járt arra. Szerdán délután bedobom a bicajt az autóba, némi szerszámot, és irány a puszta... ja, a bicaj azért kell, mert autóval nem lehet közlekedni a sok víz miatt, de a bringa elmegy, és gyorsabb mint gyalog.
A helyszínen látom, szerencsére nem nagy a baj, a mögöttünk terpeszkedő bokor megfogta a lest. Gyorsan meg is szerelem, majd bekukkantok az odúba, ahol hat fióka lapul. a legkisebb talán ma kelt... Átmegyek a toronyba is, szerencsére minden rendben, az odúban négy pucér fióka.
Június 15.
Fél négy előtt kicsivel leparkolok, a lestől két és fél kilométerre, majd bicaj elő, és a sötétben irány a Tamási-dűlő... kerülgetem a tengernyi pocsolyákat, ám néha tolnom kell a mély vizeken a kerékpárt...
Négykor már a lesben vagyok.
Madaraink tartják a szokásos menetrendet, negyed öt körül kezdik a műszakot, ám az elmúlt napok esőzései, és a hűvös idő nem marad következmények nélkül. Én például pokrócba tekeredve gubbasztok, 12 fok van, a tojó pedig gyakran tíz percekre beül, a fiókákat melengeti. A reggeli hűvösben főleg gabonaszipolyt hordanak, nagyobb falatok csak jóval később érkeznek, mikor már melegen süt a nap.
Később még felülök a toronyba, ahol szintén etetés van, de mivel a tojó nagyon bizalmatlanul viselkedik, a lenyitott ablak láttán, hamar lejövök,,,
Június 21.
Ellenfény... jól hangzik. Valószínűleg jól is mutatna, ha lenne. Sajnos nagyon hamar fátyol takarja a napot, így a tervezett képek nem készülnek el...
Június 23.
Ma erős szél fúj, ez akár még jó is lehet, bízom néhány látványos röpképben... Ma egy-egy béka is beugrik, de túlnyomó részt a lombszöcsi a nyerő.
Így néz ki fészekalj 21-én, az alatta levő képen 23-án
Június 29-30.
Délután nagy reményekkel érkezem, ma lent alszom, idejét sem tudom, mikor volt ilyen utoljára...
Jól kiterveltem, hogy a toronyban éjszakázom, ám az időjárás megint közbeszólt...
Három kilométerre a lestől, véget ér az autózható út, innentől sártenger van. De mivel erre ma nem számítottam, így marad a gyaloglás. Dilemmázom, cipeljek be mindent a hátamon, kaja hálózsák stb., hogy bent alhassak, vagy este kijöjjek a kocsihoz aludni... Utóbbi mellett döntök, így a minimális cuccal elindulok, de nem az utat követve, hanem behúzok egy képzeletbeli egyenest, aztán toronyiránt irány a les.
Furán viselkednek a madarak ma. Bizalmatlanok, nem használják a beszállót, a hím a bokor tetejéről van, hogy két megállással jön a beszállóra.Nem készítek jó képeket, nincs is most türelmem ehhez, inkább átmegyek a toronyba nézelődni. A három vércsekölyök kirepült, itt vannak a les körül, a szalakóták etetnek. Azt hiszem, reggel a toronyban kezdek, már bánom, hogy nem hoztam a motyómat...
Este a kuvikot hallgatom a kocsiból, és a milliárdnyi szúnyogot figyelem a feltekert ablakok biztonságából. Aztán alszom.
Hajnalban arra kelek, hogy szakad az eső, később az ébresztést is lenyomom, aztán elalszom. Hatkor már verőfény van, elaludtam, rohamléptek a leshez...
Egész jó a mozgás, tudok néhány portrét készíteni, csak a vércsékkel van gond, nem valami fotogének, folyton takarásban, láda tetején stb. kapják a falatokat, csak dokumentum fotót készítek...
Később lemegyek a másik leshez, a fiókák, vagy a legnagyobb fióka kikandikál...
Július 7.
Az utolsó alkalom, Hajnali szürkületben jön a hím kétszer, békát hoz, aztán semmi. Az odúban már csak a legkisebb madár van, a többiek a les körül randalíroznak, öreg madár sehol. Már nem nagyon akarok fotózni, csak nézelődni...
Tíz alkalommal voltam lent fotózni, ez kb. 1500 km autózás, kb. 40 óra lesben ücsörgés, több ezer expo, néhány jó kép, 10 kirepült fióka, két odúból...
Mr. AN5 és Mrs. LT5... rutinos pár, a harmadik költésük együtt. eddig innen néhány kilométerre laktak, most ide csábította őket az új odúnk.
Hogy mennyire rutinosak, és ügyesek, mi sem bizonyítja jobban, minthogy felnevelték mind a hat fiókát, életben tartották a legkisebbet.
Elég volt... nagyon élveztem, de kicsit jó lesz, hogy most egy darabig nem kell lejönni...
Gyönyörű lett, Gáborom!
VálaszTörlésKöszönöm drusza!
Törlés