Túlzás lenne azt állítani, hogy egész télen a szalakótákat vártam, mindenesetre ahogy tavaszodott, egyre gyakrabban jutottak eszembe ezek csodaszép madarak. A tavalyi lesnél terveztünk apróbb változtatásokat, kicsit a tájoláson, illetve a les pozícióján és egy új odút is csináltam a régi helyett...
Április 15-én kiraktuk az új odút, rendbe szedtük a lest, és vártuk a szalakótákat. Huszadika után már lehetett hallani, hogy visszatértek az elsők a pusztára, Április 29-én pedig ez a látvány fogadott minket! Egy pár madár az odúnál...
Május 4-e az első fotózás. az odúban egy pár mezei veréb építkezik. A szalakóták az odú körül mozognak, a hím néha apró ajándékot hoz a tojónak, a szembeni bokor tetejéről vadászgatnak, vagy a beszállón ücsörögnek, tollászkodnak. Szerencsére a beszállót mindketten szeretik használni, és az expo hangjától sem félnek..
A nász időszak alatt összesen öt alkalommal voltunk kint. Ezalatt egyetlen párzást sem láttunk, és a hím kizárólag apró rovarokkal ajándékozott, persze csak a reggeli órákról tudok beszámolni... Néha bementek az odúba, mintha csak a verebek munkáját ellenőrizték volna...
A reggeli forgatókönyv a következő volt:
Négy előtt bevackolunk a lesbe, a tanyáról a kuvik kiabál, a pusztából az ugartyúk. Őket lassan felváltja a fürj és a foltos nádiposzáta, majd a többi madár is bekapcsolódik. Ehhez jön még a tanya sokféle hangja... Ezután 4.20 körül tompa dübbenés a les tetején, majd karácsolás, megérkezett a hím..
Szegény verebek a végsőkig kitartottak, de végül feladták. Szalakótáék végleg elfoglalták az odút, Május 24-én már kotlott a tojó, megkezdődött egy kicsit unalmasabb időszak, folytatás a tojások kelése után...
Folytatás, folytatás, folytatás!
VálaszTörlés