Valahogy ezeket az őszi, tavaszi tóeresztéseket nem bírom kihagyni... Ha visszapörgetem az emlékeimet, akkor azt látom, hogy voltak jó alkalmak, néhány egészen jó is, de amúgy inkább fárasztó, macerás és nagyon sáros.
De a mai napig, ha jön a hír, várom az alkalmat, és rászánok egy két hajnalt, sosem lehet tudni alapon, hátha épp most esik be valami ritkább faj, mint anno a csigaforgató.
Így történt ez most is, mikor két szombaton vártam a madarakat a leeresztett tómederben, egy egy jónak vélt helyen, de ezúttal nem volt szerencsém. Sok volt a madár, pólingok, havasi és apró partfutók, pajzsos cankók, de egy szomszédos tócsa szimpatikusabb volt nekik.
Elém csak egy egy kóbor madár vetődött, na meg az elmaradhatatlan barázdabillegetők...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése