Ha valamiben, akkor ebben a kékbegy fotózásban nagyon biztos voltam...csak le kell menni, kitenni a beszállót a megfelelő helyre, beülni, aztán hadd jöjjön. Volt már ilyen, mi bajom lehet.
A tavaszi mocsár ezer hangja fogad a pirkadatban, amiből kihallatszik a begy éneke is. Sietve veszem fel a gumicsizmát, kapom a cókmókot, állványt, beszállót, széket, álcahálót.
Már korábban kifigyeltem, hogy egy kidőlt fa törzsén énekel, gondoltam az mellé teszem a beszállót, kicsit magasabbra.
Korán van, fény alig, madár arrébb, nem vagyok türelmetlen.
De ahogy jönnek a legszebb fények, és még mindig semmi, oda a nagy nyugalmam. Madaram jóformán körbeénekel, még a szokásos helyére is beül pimaszul, de a foszlott gyékény buzogány nem kell neki....
Hej, pedig de szépen mutatott volna ellenfényben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése