A BŐGÉS VÉGE

Azt gondoltam, ma hajnalban teszek még egy próbát a szarvasokkal. Nem nagyon reménykedtem semmiben, de vágytam fel az erdőbe.Ma is, mint a múltkor, Eszter volt a társam.

Sötét van még, mikor megérkezünk. Halkan osonunk az első tisztás felé, ahol eddig egyszer sem jártam még sikerrel, most azonban bőgés hallatszik onnan. Még csak szürkül, szívem szerint szaladnék, hogy lássam, ki van kint! Szelünk jó, türtőztetjük magunkat, kicserkelünk a kis rétig, ahol egy tízes bika bőg három tehenének.Csendben figyeljük őket, de a tehenek nyugtalanok, pár perc után beváltanak a sűrűbe.  

 Nem mennek messze, épp csak takarásban vannak, ott orgonál a bika. Kicsit várunk, hátha újra kijönnek! Nem is csalódunk, még egyszer megjelennek de nem maradnak soká.

 Hosszú réten ballagunk felfelé, a tetőn szarvasok váltanak át, nem sokat látunk belőlük.Aztán róka keresztezi utunkat, az egércincogásra visszafordul, de nem sikerül teljesen becsapni.

 A rét végén egy bika ballag ki a sűrűből. Nekünk háttal legel, könnyen belopjuk. Úgy tűnik , már túl van a nászon, tehén nincs a közelében. Elindulunk lefelé, ahonnan megint bőgés hallatszik. Elered az eső.
Muflonokkal, dám tehenekkel találkozunk.
Az eső erősödik. Számunkra véget ért az idei bőgés, haza indulunk.

SZARVASBŐGÉS

Bizonyára, akik rendszeresen olvassák a blogomat, észre vették, hogy ebben az évben kevésbé vagyok aktív.Egyéb elfoglaltságok mellett kevesebb időm jut fotózásra.

Ennek a kevés időnek a nagyobb részét is inkább a vadaknak szentelem, mint a madaraknak. Ennek több oka is van. Egyrészt a cserkeléses vad fotózás nem igényel különösebb előkészületet, szemben a madarakkal, ahol egy-egy projektbe sokkal több időt kell fektetni, másrészt költözésemnek köszönhetően, kicsit közelebb kerültem egy egész jó területhez. Őzek után, igazi nagyvadakhoz. Így történhetett, hogy félre téve eddigi kétségeimet, idén végre a bőgő szarvasok után indultam.

2014. szeptember 14.

Hajnali sötéttel érek az erdőre. Egész éjjel esett, könnyű ilyenkor zajtalanul járni az erdőn. Néma csend van, bőgés sehol sem hallatszik. Az első vad, amivel találkozom, disznó.Szürkül még csak, mikor népes konda érkezik a fenyvesbe.Egy darabig figyelem őket, de mivel fotózni nem tudok, otthagyom őket.Elég nagy zajjal vannak, nem okoz problémát elosonni mellettük.

Felérek egy kisebb tetőre, ritkás tölgyes, kis tisztásokkal. Egy kis facsoport sűrűjében szarvasok állnak. Egy tehén, és, ha jól látom egy gyenge bika.Talán nyolcas, eléggé takarja a lomb. 

Várom, hogy történjen valami, mikor balról megjelenik egy spíszer bika. A többiekhez csapódik, aztán elmennek.

Bőgés továbbra sincs! Továbbhaladva a tetőn, muflonokba botlok. Négy jó kos van előttem, szelem jó, becserkészésük nem probléma. Elég közel vagyok, hallom ahogy a füvet tépik, de várok, mert nem valami szerencsésen állnak. Valahogy jó lenne őket megfelelően elrendezni. Sehogy sem akar összejönni a kompozíció!

Addig bénázok, míg elroppantok egy gallyat, megugranak! Így legalább az egyiküket sikerül  keretbe raknom. Fehér az egyik combja, nem tudom ez mennyire ritka, mindenesetre érdekes.

Látok még néhány szarvast, dámot,de mára ennyi volt.

2014. szeptember 20.

A szürkület megint kint ér. Alig indulok el, három bikát hallok bőgni! Egyikük elég közel van, hallom, ahogy a bokrokat aprítja. Várom, hogy világosodjon.

Mire kivilágosodik, a szarvasok elhallgatnak.Egész reggel csak egy tehenet látok a borjával, és néhány dámot.

 2014. szeptember 27.

Délelőtt, csak gombászni mentünk ki Eszterrel. Bőgtek a bikák. Épp egy nyiladékon álltunk, mikor feljebb egy rudli váltott át. A bikát pont sikerült elkapnom!

 Kicsit arrébb egy bőgő bikát sikerült megközelíteni.Néhány tehene tovább állt, ő pedig visszanézett egy képre.

 szeptember 28.

Hajnalban egyedül mentem fel. Bőgés mindenhol, az erdő tele bikaszaggal.Hang után cserkelek.
Egy vágásban vagyok a hegyoldalban, lent a völgyben bőg a szarvas. Óvatosan haladok, elég kellemetlen, kő görgeteges a terep.Folyamatosan megállok, ellenőrzöm a szelet, mikor két szarvast látok balra. Elég szerencsétlen a pozícióm. Balra két bika, félig takar egy fa, lent bőg egy másik egy rakás tehénnel körülvéve, ők sincsenek messze. A két bika szelet kap és megugrik.Egy gonddal kevesebb.
Viszont a lentiek lassan távolodnak.Óvatosan követem a csapatot, hátha valahol  megpillantom őket. Igazából csak a bikát szeretném látni.

Nyomában vagyok a szarvasoknak, szerencsére egész jó terepen haladnak. Egyszer csak muflon toppan elém. Jobban mondva kettő. Jó fejek, nem csinálnak nagy felhajtást, csak egyszerűen faképnél hagynak!

Aztán beérem a szarvasokat. Egy kis katlan szerűségben állapodtak meg, a bika ritkán ugyan, de folyamatosan bőg.Egész közel vagyok már, de csak lábakat látok a sűrűben, nem tudom melyik a bika, és azt sem, hány tehene van.
Épp azt fontolgatom, otthagyom a társaságot, ezek innen már úgysem mozdulnak, mikor pont a bika megindul. Felém közeledik, néha egész jól látom a fák között. A fénynek eléggé híján vagyok, ilyenkor csak szidom magam, az elhagyott monopod miatt, meg a lustaságom miatt, hogy márpedig cserkeléshez nem cipelek állványt! Szóval így elmélkedek magamban....
Aztán kilép egy napfoltra. Szembe fordul velem, most kéne elbődülnie....
Elsétál alattam- mellettem, aztán visszafordul a háreméhez, azokat terelgeti, lustán bőg néha, és  mégis tovább állnak.Nagyjából fél órát töltöttem a közelükben.
Felállok, eléggé elgémberedtem. Felfelé indulok, ekkor ugrasztok el egy gyenge bikát. Itt ólálkodott ő is a tehenek körül.
Hazafelé indulok. Feljövök egy hét múlva is, talán még nem lesz késő!

MÉG MINDIG ŐZEK

Tegnap nem tudtam kijönni, viszont ma alig vártam a délutánt, hogy újra terepen legyek! A szokásos úton indultam, át a tarlón. A lucernán egyből üldözéses jelenetet látok. Kicsit fura, hárman vannak. Két bak egy suta!

 Mire átérnek az erdősávon, a gyengébbik bak lemarad, a tarlóra már csak egy pár szalad ki. A suta hamar megadja magát, aztán futnak tovább.A traktorok nem nagyon zavarják őket!

 A "helyemre" érve feltűnik a múltkori kis bak. A síppal ma is bolonddá teszem, kép nélkül azonban nem engedem el!

 A lenti réten találkozom a hajnali öreggel, megint egész közel jön, suta nincs vele, nem is értem miért.A fény rohamosan fogy, sok minden nem történik a réten, elindulok hazafelé.

 Az erdőszélen belebotlok még egy bakba, gyanítom, az idei üzekedés utolsó bakjába.

ÜZEKEDÉS II.

A tegnap délutáni, ígéretes aktivitás ma hajnalban ismét kicsábított a területre.

Nem tudom megmagyarázni, de ilyenkor, üzekedés idején jobban kedvelem a délutánokat, talán eddig a hajnalok nem hoztak akkora eredményt.

A napkelte már kint ér.

Átvágok a tarlón, egyelőre nem látok vadat. Az első rét felé haladok, ami egy kukorica táblával határos.

 A rétre pillantva máris egy kergetőző párt pillantok meg. Messze vannak, hamar szem elől is tűnnek. Behúzódom a kukoricába, ígéretes helyen vagyok. Az egyre jobban felszálló köd kicsit aggaszt .

 Először foltokban jelenik meg a réten, aztán lassan mindent beterít. Épp sípolnék, mikor újabb bak jelenik meg a placcon. Csak átszalad, nem is értem, mintha valamitől megriadt volna.... Aztán újabb üldözés.

Közepes bak üldözi vetélytársát. Egész a közelembe jönnek. Sajnos a köd hazavágja a részleteket, mindenesetre tetszetős jeleneteket láthatok. 

 Az üldözött lihegve menekül, majd kicsit távolabb a kukoricába ugrik....

 Az üldöző meglassul, azonnal rászólok.

 A hatás nem marad el. Bakom felkapja a fejét, és elindul. Lapítok a kukorica első sorában, mikor vagy tíz lépésre tőlem az őz is belép, és felém indul.

 Gyorsan közeledik, próbálom a képben tartani az egész állatot, annyira igyekszem, hogy lemarad az agancsa hegye, és a csülkei is...Azért egy portré összejön. Aztán valami gyanús lesz neki, kilép a rétre.

 Nagyon figyel, de nincs tisztában a helyzettel, inkább odébb áll.

A hátsó réteknél foglalom el helyem. A megfelelő szélirány miatt csak ellenfényes képekre számíthattam, amit nem is bántam, ugyanis a párás levegő és az ellenfény elég jó körítésnek tűnt. Csak a megfelelő alany, alanyok hiányoztak. Nem sokáig.... 

 Menekülő suta, bakkal a nyomában. Előttem kergetőznek, néha egész jól helyezkednek. Már látom magam előtt, ahogy borít a bak, igazán szép a körítés...

 A suta azonban másként gondolja, tőlem vagy tíz lépésre a galagonyásba menekül, nyomában a bakkal mögém kerülnek, és szagot fognak.

Kicsit várok még, majd "csendben" áttöröm a csepőtést. A túloldalon megint bak üldöz bakot.Jó messze vannak, megvárom, míg a rangidős egyedül marad, aztán hívom. Hívom, hívom, de semmi...

A szomszédos lucernán, nem tudom, a hívásra-e, öreg harcos tűnik fel. Szelem még jó, takarásom azonban csak néhány kóró és nádszál. Ezek csak a fotózásban zavarnak, takarást nem adnak. Lapítok a sarkon, a bak pedig csak jön. Lát engem, de nem ismer fel, mozdulni sem merek....

 Egy bizonyos közelségen belül azért nem jön, csak fülel, ahogy kattog a gép, aztán megugrik.Ekkor látom, hogy a viszonylag vastag, fekete szárakon, milyen pici kis ágak vannak...

 Hazafelé újra belebotlok abba a bakba, aki idefelé a kukoricából elém lépett.Rám néz, én pedig elosonok...