Amennyire fogadkoztunk nyáron, hogy ősszel majd rendbe rakjuk a leseket, annyira nem törődtünk vele egész télen... Mondjuk az időjárás sem volt túl alkalmas, kemény fagyok és hó híján tiszta sár volt minden, olyankor bajos a közlekedés. Most eljött az utolsó olyan hétvége, amikor még át van fagyva némileg a talaj, mikor még autóval megközelíthető a les, aztán tavasz végéig se ki, se be, maximum gyalog. Úgy meg fárasztó kilométereken át cipelni öt vércseládát, létrát, szerszámot, úgyhogy inkább most jöttünk...Helyenként izgi volt a befelé vezető út, de szerencsésen beértünk. Majdnem "házig", kb. 200 méterre a lestől. Néhány óra alatt végzünk, aztán szedjük a sátorfánkat, eléggé megenyhült, sok kedvem nincs a sárban csúszkálni kifelé.
Egy helyen libák vannak a vetésen, őzekkel vegyesen, lilik és nyári lúd... Mutatósak ilyen negy tömegben, megállunk néhány felvételre, megint arrébb túzok csapat csipegeti a repcét, kakasok...Teszünk egy próbát, hátha...elindulunk, már tíz méter után fárasztó, a madarak csipegetnek...ötven méter, nem közelednek...túl százon, sajog térd, könyök, semmivel sem vagyunk közelebb. Feladjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése