Két évvel ezelőtt már jártam itt G vel muflonozni, igaz akkor szőrét sem láttuk a birkáknak... azóta a meghívásom mondhatni folyamatos, de tavaly nem jöttem fel egyszer sem.
Pár hétig tart ez a tavaszi alkalom, ilyenkor csend van a területen, és amíg az erdő el nem kezd zöldülni, a muflonok a frissen sarjadó vetést látogatják...
Pirkadatkor találkozunk a faluban, innen egy autóval megyünk tovább. Világos van már, de szabad szemmel nem látni vadat. A távcső azonban mutatja, hogy a távolabbi táblákon már működnek a kosok. Nagy kerülővel fel cserkelünk, de sajnos közben odébb legelnek. Távolabb a vetés közepén találjuk őket, irány ismét nagy kerülővel rájuk, ezúttal fentről lefelé. Egy nagy galagonyás, csipkés bozót mellett csúszunk lefelé. Már látszik, ezúttal jó helyen vagyunk, a kis kosok felfelé, felénk legelnek, csak meg kell várni lehasalva, amíg felérnek. Ez viszonylag lassú folyamat. Már hosszú percek óta nem történik semmi, hacsak az nem, hogy a birkák meredten bámulnak jobbra, majd hallom mellettem G t : ssssz, jobbról a bika, jobbról a bika...
Nem is értem hirtelen, hiszen muflonozunk, és a muflon az kos nem bika, de aztán látom már a jobbról elénk kocogó gím bikát, aztán lent ahonnan a bika jött, egy agancsozó lép ki a sűrűből, de ahogy meglát minket el is tűnik. Látják ezt a birkák is, úgyhogy a bikával karöltve levonulnak a színpadról...
Bosszantó... mindegy, visszacserkelünk majdnem a kiindulási pontra, itt sikerül egy kis nyáj elé kerülnünk. Szépen végigsétálnak előttünk viszonylag jó távra, csak nem valami szép környezetben .
Lefelé menet rásétálok egy bakra, G a tábla szélén sétál tovább, az őz őt tartja szemmel, így nincs nehéz dolgom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése