VIHAROS SZÉLBEN

Húzós hetem volt,még délelőtt is dolgoztam,úgyhogy eldöntöttem,ha csak nem esik az eső,kimegyek csavarogni.Nem lesbe,vagy sátorba,csak úgy kószálni a határban,megnézni a zöldellő réteket,a vetést,megkeresni az őzeket,látni a tavaszt!Ahogy kiszálltam a kocsiból,költői gondolataim azonnal elszálltak,és úgy éreztem,ilyen hurrikánban csak a bolondok járkálnak.A betárcsázott szántóföld a Kalahári sivatagra hasonlított,csak kevesebb volt benne az élet.Először is kiálltam a kocsival a nyárfák alól,aztán nekiindultam.Néha kibukkant a nap a felhők közül,ilyenkor szépek voltak a fények.Később három őzzel találkoztam,olyan egy csomóban álltak,hirtelen nem tudtam őket összeszámolni.Sajnos rossz útvonalat választottam,mert leginkább kopasz szántók mellett nyeltem a port,de visszafordulni nem volt kedvem.Két óra alatt azért tettem egy nagy kört,és már majdnem az autónál voltam,mikor az erdősávból kilépve őzeket pillantok meg.Elég közel vannak,épp a fák közé tartanak,de itt nem fognak megállni.Gyorsan vissza a fák közé,át a túloldalra,hasra.Nem is csalódtam,szépen előttem ballagtak ki a dombtetőre.Vagy tíz-tizenkét darab,meg se tudtam számolni őket,mert inkább fotóztam.Nem valami előnyös környezetben találkoztunk,de így sem volt rossz!