A SZAMÁRKÓRÓ...

Aki őzbakot hív,ne fotózzon szamárkórót!Kezdem úgy érezni,hogy ha nem áll be valami szerencsés fordulat,lezajlik az üzekedés anélkül,hogy legalább egy bakot lőhetnék!Nem panaszkodni akarok,de mégis.Egész héten úgy végeztem a munkával,hogy délután már nem tudtam kimenni.Mikor hajnalban felkeltem,vagy esett,vagy fújt a szél,vagy mindkettő egyszerre.Ma végre "időben" végeztem,negyed hétkor már kint voltam.Sajnos közben ismét beborult,de a lényeg,hogy itt vagyok.A lucernán,érthetetlen okokból,egy darab őz sem mutatkozik.Csak néhány nyúl abrakol,és ölyvek vadásznak.Végigcserkelek az erdősáv takarásán,sehol semmi.Úgy látszik,úgy megkergültek az üzekedés alkalmával,hogy világgá mentek??Bosszant a dolog,de nem adom fel.Alkalmas helyeken sípolok egy-egy nótát,de mivel szorít a lővilág,türelmetlen vagyok.Nem is szeretek vaktában sípolni,mert előfordul,hogy nem a várt irányból érkezik a lovag,ilyenkor aztán megette a fene!De egyenlőre ez a veszély nem fenyeget,mert a bakok vagy süketek,vagy nincsenek is!Utolsó sanszként megállok egy kis rét szélén,szemben galagonyás-csepőtés,balra erdősáv,mögöttem és jobbra lucernatarló.Ha itt nem,akkor sehol!Sípolok-sípolok,olyan szépen,szebben nem is lehet.Eltelik öt perc,még három,semmi!Ekkor szólalt meg a szamárkóró:"fotózz engem!"Nem tudtam ellenállni,már nem hittem a sípban!Lőttem kettőt a kóróra,majd mivel a háttér nem tetszett,felálltam,más nézőpontot keresve.Ekkor ordított rám a bak,aki aljas módon megint félig hátulról jött,és a frászt hozta rám,majd' kiejtettem a kamerát a kezemből!Úgy felugatta a környéket,hogy szinte szégyelltem magam!A döbbenettől még fotózni is elfelejtettem,amit nagyon nem is sajnálok,mert csak zöld alapon vörös maszat lett volna!Azonnal hazafelé vettem az irányt,persze az első lucernán már kint voltak az őzek,de mára elment a kedvem a sípolástól!