2021. október 29., péntek

SAS

Barátságtalan hűvös szél csap nyakon, ahogy a halőr bódénál kiszállok az autóból megkeresni a halakat. Körbelámpázok a gáton, majd hamarosan megtalálom a két "kis" busát... együtt nyomnak vagy nyolc kilót. Gyorsan bezsákolom őket, és igyekszem tovább. Eléggé késésben vagyok, már kezd körvonalazódni a táj, és a levegőben már megindultak a madarak. 
Sajnos annyi a motyóm, hogy kettőt kell fordulnom, tehát első körben a halak kint maradnak.
A nádszigetekhez érve sietve választom ki a helyet, már nincs időm variálni, felállítom a sátrat, vágok rá némi gyékényt, és "szaladok" a halakért. Befelé cammogok vállamon  a zsákkal, mikor szemből alacsonyan egy rétisas repül át felettem... szidom  magam amiért nem tudtam fél órával előbb indulni.
Mindegy, kirakom a halakat és bebújok... az irány lehetne jobb,  de én már ki nem mászom  a sátorból, az tuti. Illetve ha mégis, akkor a partig meg sem állok.
Inkább alszom, és közben arra gondolok, ha majd felébredek, és kinézek a sátorból, akkor már itt lesz az öreg réti. De csak a sirályok ébresztenek fel újra meg újra akik a dolmányos varjakkal együtt a potyakajára ácsingóznak, de egyelőre senki nem tudja feltörni a kissé kérgesre száradt halat.
Néha látok ugyan a levegőben egy-egy sast, de azok mind a hármason landolnak. Lehet, hogy rosszul választottam. Örök dilemma...
Tíz óra előtt tíz perccel arra gondolok, várok még tíz percet,  és ha nem jön sas, akkor sátrat bontok... aztán ahogy ezt végiggondolom, illetve azt, hogy úgy tűnik ma megint csak pár nyamvadt sirályért jöttem le, látom, hogy a hármas felől egy sas ereszkedik felém, egyenesen a halra...
Remek... feláll rá, topog rajta, forgolódik, közben a helyet keresi, hol hasítsa fel hatalmas kampós csőr a kérges, pikkelyes bőrt, hogy a puha húshoz, illetve a zsigerekhez jusson.





Aztán arrébb meglátja a másik halat, és rástartol, szalad a sekély vízben, de mielőtt elérné, meggondolja magát, visszafordul, és inkább kibontja az elsőt. Mohón eszik, körülötte folyamatosan jön-megy a slepp, a sirályok csak ülnek és néha hangosan szidják a sast, de a varjak szó szerint csípnek, rúgnak...











Később aztán csak birtokba veszi a másik halat is, de ezen már nem sokat időzik. Felhasítja azt is, de aztán pár falat után inkább ráfekszik a szélre... ötven percet volt előttem. A sirályok, szokás szerint ujjongva, egymást marva ugranak a dögre, és a megkezdett busát rohamtempóban cincálják, hordják szét.








Végül az elcsúfított haltetemre egy egerészölyv érkezik. Megvárom míg jóllakik, aztán én is összecsomagolom a cuccomat, és irány a part.


 

2 megjegyzés: