2014. január 26., vasárnap

JÉGMADÁR

Tegnap végre kijutottam a vízpartra,ahol elképzelésem szerint sikerül majd nyélbe ütni a téli jégmadár projektet.Felkutattam az ideális helyet,ahol nincs jég,madár és hal viszont van.Mert hiába a legjobban kinéző hely,ahol nincs kishal,ott jégmadár sincs.Szóval a legszebb reményekkel indulhatok!
A víz szélén régi állóhajó,mellette agy kiváló beszálló,ideális távolságra.Az éjjeli mínuszoknak köszönhetően a víz nagy része befagyott,szerencsére a helyem jégmentes!
Mínusz 5 fok,szállingózó hó,nincs is szebb program,mint ilyenkor a meredek parton,egy fenéknyi hungarocellre kuporodva bebújni az álca alá!Akinek van esze,nyáron fotóz jégmadarat!
Cél a beszálló,aztán próbaképpen megszólaltatom a jegest a telefonról!Csakhamar szárnyberregés,és már ott ül a madaram az egyik hajókötélen!Kémleli a vizet,lecsap,és végignézem,ahogy lenyeli a halat!
Erről nem volt szó!Azért is kitartok a beszállónál!
Miután még három négy alkalommal csúfot űz velem a kis halász,arra jutok,vagy megcélzom a kötelet,vagy nem fotózok ma semmit!
Megcélzom!Habár alig 70 cm az a szakasz,ahol a háttér nincs tele mindenféle deszkákkal,csak a hajó fekete oldala,azonkívül a víz,ezáltal a batár mozgása fel-le himbálja a kötelet,megpróbálom.
A madár persze folyton rossz helyre ül,és mikor lecsap,kiszámíthatatlan,hogy hová ül vissza!
De makacs vagyok,addig maradok,míg nem sikerül legalább egy olyan kép,amivel elégedett vagyok!
Kettő lett!



2014. január 11., szombat

SEMMI EXTRA

Az egész hetem jóformán még munka nélkül telt el.Erre itt van ez a szutyok idő.Egyik nap kimentem az itatóhoz,kicsit rendbe rakni a környezetét.Új moha került a medence szélére,szereztem egy jóképű tuskót is,mondtam a karvalynak,ide tessék ülni,mert már tele a padlás a portrékkal!Egész alakos képet szeretnék róla!
Ma eluntam a tétlenséget,gondoltam,nehogy már a felhők mondják meg,mikor megyek fotózni!Majd ha nem megy a dolog,nézelődöm!Már az autóból kiszállva meghallottam a süviket,aminek nagyon örültem,hiszen november óta nem láttam őket.A múltkor kiakasztott cinke golyókból alig hiányzik,azért szórtam ki némi magot,aztán beültem.
Cinkék járnak.Nem nagyon értékelik az új berendezést.Vagy csakis háttal.Félóra után egy süvi pár érkezik.Aztán megint cinkék.Utána karvaly jön,de úgy tűnik hiába ajánlgattam neki a tuskót,máshol ebédelt.Még a csőrén van a maradék.Beül fürdeni,aztán elmegy.
Ezután nagy csend!Kitartok még egy órát,aztán én is elmegyek!




2014. január 6., hétfő

JANUÁRI TAVASZ

Ma még nem dolgozom.
A januári tavasz az itatós lesre csábít!Ki tudja,milyen forgalom lehet,kik látogatják most az itatót!A fotóscuccok mellé felkapok két kanna vizet,habár elég sok eső esett mostanában,de azért víz mindig fér az itatóba.Van nálam némi dió maradék is,ezt is kiszórom,aztán beülök.
Cinkéket hallok a környező bokrokból,ám az első vendégeim két szajkó.Rendületlenül hordják a diót,látom,ahogy távolabb mindenfelé eldugdossák.Mire a cinkék ideérnének,a dió elfogy.
Kiürül a színpad,csak néhány feketerigó kacérkodik a fürdés gondolatával,persze árnyékban.
Kezdek elbóbiskolni,mikor nagytestű madár landol az itató szélén,egy egerészölyv.Körülnéz,vakaródzik,majd becsobban a vízbe.Komótosan fürdik,hosszú szünetekkel,hogy bőven van időm portrézni.Négy-öt perc után elmegy,de nem messze.Negyed óra múlva újból megjelenik,megismétli az előző mutatványt.
Az ölyv után hosszabb csend következik,majd fekete harkály érkezik a szembeni fatörzsre,de most nem pózol.Néhányat kopácsol,és megy tovább.Lassan kezd befelhősödni az ég,én sem maradok tovább.












2014. január 2., csütörtök

KELETI KÁRPÁTOK...FŐSZEREPBEN A KÖD

Január 2.

Reggel hatkor indulunk.Végre Erdély felé,ugyanis ez kimaradt a 2013-as évemből.Süt a nap,jók az utak,jó a kedvünk,már alig várjuk a hegyeket!Nyírábránynál lépjük át a határt,aztán Szatmárnémeti,majd egy kicsit gurulunk a Tisza mellett.A túlpartot már Ukrán füzesek szegélyezik.Máramaros sziget után már feltűnnek a hegyek,de sok hó sajnos nincs rajtuk!Alkonyattal érünk Borsára,itt van a szállásunk.Hó nincs sok,az eresz csöpög!

Január 3.
Hatkor indulunk,félóra autóút Borsabánya.A fejlámpák fényénél vágunk neki a hegynek,a mai cél a Torojága,a Máramarosi havasok 1930,vagy 1939m magas csúcsa.Ahány helyen utánanéztem,mindenhol mást írnak.Szóval nyolcszáz egynéhány méterről elindultunk felfelé.Van egy fain GPS-ünk,aki majd felvezet minket!Ahogy világosodik,már látjuk,hogy a napszemüvegekre nem lesz szükség.A terep nem rossz,a hó nem túl mély,hideg sincs.
 A kilátás elég szürke,kicsit párás.Útközben nem ússzuk meg pásztorkutyák nélkül,szerencsére simán vesszük az akadályt!Ahogy elhagyjuk az erdőhatárt,egyre nagyobb a köd,és kellemetlen szél fúj.Esik valami dara is,gyönyörű jégpáncélt rak ránk.A kabátom úgy zörög,mintha műanyagból lenne öntve!Látni már nem lehet,de visszafordulni nem akarunk,bízunk benne,hogy talán mire felérünk,kitisztul az idő.
Aztán 1939 méternél feljebb már nem tudunk menni,de köd még van bőven.

Kilátás a csúcsról!
 Miután megcsodáltuk a panorámát,elindulunk lefelé.Rutinosan,a leglogikusabbnak tűnő útvonalon ereszkedünk.Aztán a GPS-re pillantva kiderül,nem jól jövünk.Borzasztó ez a vakság!Hátra arc,megkeressük a nyomainkat,és azt követve jutunk le a hegyről.

Január 4.
Sokáig lustálkodunk,a felvonó csak kilenckor indul.Ha indul!
Mára itt,a Radnai oldalra terveztünk egy kis sétát a gerincen,talán egy kisebb csúcsot,ehhez kapóra jön a sífelvonó,ami tizenhét perc alatt küzd le 500 méteres szintkülönbséget.De a magyar túrázó tervez,román sífelvonó végez,úgyhogy irány a hegy gyalog.Pont felérünk,mikor elindul....Tovább haladva a gerincre,ismét elborít mindent a köd.Ez a látvány ismerős!Visszafordulunk,téblábolunk,már indulnánk lefelé,mikor hirtelen kitisztul az idő!Milyen szép a kilátás!Kár,hogy ilyen rövid ideig tart.Húsz perc után újra köd üli meg a csúcsokat,most már tényleg elindulunk lefelé.A felvonó még jár,de azért is gyalog!







 A túra egyetlen színes fotóját,hazafelé készítettem!