2015. február 8., vasárnap

MUFLONOK

A pénteki, hortobágyi sasfotózás után, még az egész hétvégém szabad volt. Szombaton inkább csak tervezgettem, helyeket kerestem, mint fotóztam, ma hajnalban viszont feljöttem az erdőbe. Itt még hó van! Erre nem számítottam, de ha már így van, annál jobb! 
A megszokott útvonalon indulok, mindenáron disznókkal szeretnék találkozni, de bőgés óta kerülnek. Az etetőkön sincs nagy tolongás, most is útba ejtek egyet, két szarvastehén abrakol rajta.
Átvágok a fenyvesen, az egykor szép, rendezett fenyvesen, amit a decemberi jég rommá tört. Most egymásra dőlt fenyőfák sokasága takarja az erdő alját, ahol a disznóknak kéne lenniük.Épp kiérek a fenyvesből, egy árkon mászok keresztül, mikor szemben mozgást látok. 
Muflonok. Vagy tizenöt, húsz darab vegyesen, persze két öreg kos leghátul. Elég szerencsétlen pózban, félig az árokban ragadok, mivel már jönnek is felém. Kicsit gyanakodva méregetnek, de szelem jó, így szépen átvonulnak előttem. Persze a két öreg kos takarásban. Várok egy kicsit, míg elül a neszezésük, aztán utánuk pillantok, lefelé a hegyoldalon, de a ritka szálasban nem látom már őket. Jó, hogy találkoztunk, mivel a délelőtt folyamán már csak egy csapat szarvastehénnel találkoztam, elég szerencsétlen helyen, úgyhogy a muflonok megmentették a napomat!




2015. február 6., péntek

HORTOBÁGY

Még tavaly ősszel történt, mikor Imi barátom felhívott, hogy lefoglalt két napot az egyik hortobágyi sas lesbe, jövök-e vagy nem, mert Ő bizony nem bízza a véletlenre a sasokat! Sokat nem gondolkodtam a dolgon, J is csatlakozott, gondoltuk lesz, ami lesz, menjünk.
Aztán azóta jó sok minden történt, sok idő eltelt, míg végül eljött a nagy nap! Éjjel kettőkor indulunk, szerintem ez a rekordom. Ennél korábban még nem indultam fotózni. Leszáguldunk Balmazújvárosba, kicsit korán érkezünk, emberünk különböző technikai problémák miatt majdnem fél órát késik, így jócskán van időnk anyázni! Aztán begurul értünk a leharcolt Ford terepjáró, átpakolunk, és irány a puszta. Erős szél fúj, nem örülünk neki, a lesnél kiderül, pont szembe fúj, így szépen, szemből landoló sasokra sem számíthatunk. Bemászunk a lesbe, a kolléga bekapcsolja a fűtést, ablakot pucol, etet, ellát a szükséges instrukciókkal, majd elmegy. Magunkra maradunk. Sötét van még, várunk a pakolással, beszélgetünk. Aztán, ahogy pirkad, lassan helyükre kerülnek a dolgok, állványok, kamerák, kacatok stb., jöhetnek a sasok.
Először azonban a sirályok jelennek meg, tíz-tizenöt darab sztyeppi sirály vitorlázik előttünk az orkánban, majd feltűnik két sas is! Közelednek, aztán a szél elviszi őket, megint csak a sirályok maradnak.
Napkelte körül aztán beszáll az első madár, egy fiatal rétisas, de hiába szeretnénk, nem száll a földre. Minden más akad bőven, a sztyeppi mellett viharsirály, vetési varjú, csóka. A sirályok egész tengerparti hangulatot teremtenek itt a kopár pusztán, a varjak összeverekednek a halon. Zajlik az élet, egyelőre sasok nélkül.





Ők távolabb ücsörögnek, néha egy ezüst bokor takarásába húzódva leülnek, mint a tyúkok. Elég vicces ez a madarak királyától! Nem jó ez az erős szél! Később azért nekibátorodnak, beszállnak elénk a sasok is, esznek néhány falatot. Néha annyi körülöttük a sirály, nem lehet fotózni, ki sem látszanak a fehér tollak közül! Így telik el a nap, sirály lármával, felváltva érkező rétisasokkal, verekedő varjakkal. Délután egy egerészölyv érkezik, az egyetlen a napon. Egész picinek tűnik a sasok után. A nap végén, két fiatal rétisas száll elénk, akik aztán az értünk érkező autótól riadnak el. Összepakolunk, vége a napnak. A kunyhóból kilépve a szél majdnem feldönt minket. Hideg van, a madarak eltűntek, rideg a puszta. Bepakolunk az autóba, magunk mögött hagyjuk a lest. Jó kis nap volt.