2014. február 15., szombat

AZ ITATÓN

Úgy tűnik,havonta egyszer összejön a jó idő és a hétvége!Nyilván,mikor nyakig vagyok a munkában.
Persze nem álltam meg,hogy ne menjek ki egy-két órát leskelődni!
Kint az erdőn kora tavaszi a hangulat,ereje van a napnak,madarak szólnak mindenhol.A múltkori esőknek köszönhetően csordultig van az itató,a vízen vékony jéghártya feszül,amit hamar meg is bontok a medence végénél.
Úgy tűnik,a múltkori állat zokon vette,hogy betömtem az üreget,mert újabb földmunkának nincs nyoma.
Bevackolok,elindítom a ventillátort,és várom a madarakat.Kezdem azt hinni,hogy a karvaly a közelben egész délelőtt azt lesi,mikor jövök,hogy beülés után tíz perccel itt lehessen.Most is pontos.Még látszik rajta a reggeli maradéka.A számukra telepített tuskót nem használják,és mindig közel jönnek!Most is.
Nem sokat időzik,gondolom csak megnézte,itt vagyok-e,aztán máris faképnél hagy.
Sokáig nem történik semmi,egy-két rosszul helyezkedő feketerigót leszámítva,majd arra ébredek,hogy koppan az üveg!Úgy tűnik,kicsit elbóbiskoltam.Egy harcias meggyvágó küzd kemény ellenfelével!Még kétszer megtámadja a saját tükörképét,majd elrepül.Jön egy tojó,az orrom elé!Na tessék.Innentől sorba jönnek,de mind ugyan oda,aztán végre egyikük megkönyörül rajtam,és kívül tipeg a másfél méteren.Legalább néhány portré összejön róla.Közben azon filózom,már sokadszor,miért jobb kényelmetlenül inni,mint kényelmesen.Végre egy tojó olvassa a gondolataimat,és a "helyére" száll.
Mivel szűkre szabott időm is lassan lejár,és az itató végi "álomfotó" is elkészült,fájó szívvel lelépek.






2014. február 8., szombat

TÚL KÖZEL

"Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel."
Robert Capa valószínűleg sosem fotózott itatós lesből, fix optikával madarakat. Különben azt mondta volna: Ha nem elég jók a képeid, megint túl közel jött a karvaly.
Ma egy kis ideig úgy tűnt kitisztul az idő! Összekaptam magam, irány az itató! Innom kellett volna még egy kávét, akkor biztos itthon maradok, ugyanis a csalóka tisztulásnak nyoma sem volt, mire az utcasarokra értem.
Kiérve, első meglepetés, nem tudom kinyitni az ajtót, ugyanis valami jószág lyukat ásott oldalt, a földet az ajtóba lapátolta! Nem tudom, ki lehet a kb.15 cm átmérőjű alagút készítője, mindenesetre lelkiismeret furdalás nélkül vissza pakoltam a földet oda, ahová való, majd benyitottam.
Meglepetés 2. Az eddig rovar és rágcsáló biztosnak tudott lesbe behatolt ismeretlen rágcsáló(k) ledarálta(k) a kint tárolt madár eleséget.
Több meglepetés már nem ért, ugyanis néhány kósza cinegén kívül csak a karvaly jött. Bátran kijelenthetem, hogy a karvalyok a legbiztosabb, és leggyakoribb vendégei az itatónak.
Most is leszállt, majd a jégen besétált középre. Ivott egy keveset, illetve próbált inni, abból a kevéske vízből, ami a jeget borította. Elég tanácstalannak tűnt, meg sem próbált fürdeni, pedig azt sosem mulasztja el! Topogott egy helyben, majd lassan az üveg felé közeledett. Jött egészen addig, míg belül nem ért a közelponton!
Sajnos a süviknek, csízeknek nyomát sem láttam, hangjukat sem hallottam! Hogy hol lehetnek, nem tudom. Viszont hallottam énekelni az énekes rigót. Jöhetne már a tavasz, mert ez a tél nem tél.




2014. február 1., szombat

VENDÉGSÉGBEN

Érdekes megfigyelni,hogy az internetnek köszönhetően,különböző fórumokon,fészbúkon,hogyan alakulnak ki "barátságok" olyan emberek között,akik soha életükben nem is találkoztak!Egy idő után az ember hajlamos azt hinni,illetve úgy érzi,régi cimbora az,akivel dolgokat megvitat,vagy éppen egy-egy fotójához hozzászól!Valószínűleg az ilyen "virtuális cimborák"nagy részével sosem találkozunk személyesen,de előfordul,hogy akad,akivel igen!Így történt ma velem is.
Van egy madár,amire régóta fáj a fogam!Egy gyönyörű,és nagyon okos madár,akit nem lehet csak úgy lessátorból lefotózni,mint egy gyurgyalagot!
Ez a madár,a legnagyobb varjúfélénk,a holló!Ez ügyben találkoztam ma Kovács Lajos fotós kollégával!
Tízre mentem.Ahogy mondta,felesleges korábban!Hamar a helyszínen voltunk,a les egy erdővel körülvett völgyben van!Mivel egyszemélyes,miután ellátott a szükséges instrukciókkal,Lajos magamra hagyott.Tíz perce sem ülök bent,máris ölyvet hallok!
 Ám mire leszáll,szajkó lesz belőle!Csipegeti a húst,közben kiabál!Érkezik még egy,persze nem férnek egymástól!Pedig öt-hat ölyvre,és két hollóra számoltam a kaja adagot!
 Aztán a szajkók hirtelen távoznak,egy egerész érkezik!Eszik pár falatot,de most nem ő a fő attrakció!
 Felhangzik a várva-várt korrogás,már látom is a hollót,ahogy ereszkedik.Leszáll,körülnéz,járkál,még nem eszik!Távolabbról még egy holló szól,ez felel,és már itt sincs!

 Nem sokat várat,tíz perc múlva megint leszáll!Most már eszik is,pár falatot lenyel,aztán megtömi a csőrét,és elrepül!Az ölyvek nem valami aktívak,egyelőre távolabbról szemlélődnek,kettőt látok,az erdő szélső fáira gallyaztak fel!Mikor nincs holló,azonnal megjelennek a szajkók!Nagyon nincs mit fotózni rajtuk,folyamatosan tömik a torokzacskót!Röpképezni lehetne,ha lenne fény!Abból ugyanis nem sok jutott mára!Egy kis időre szinte kisüt a nap,persze akkor üres a placc!Később az egyik holló végre egész közelre sétál,nézegeti magát a tükörben,a hóban tisztítja a csőrét,pózol!Egész  jó helyen van,portrét is készíthetek róla!Délután,fél kettő körül az ölyvek is elhatározzák magukat!Egy érkezik,majd még egy,de azt az első nem várja meg,távozik egy farháttal!Utána a második,majd egy harmadik,és az erdőszélen,a gazban nyomják az akció jelenetet!Szuper!Végül a másodiknak eszébe jutott,hogy van itt még husi,úgyhogy visszajön!Őt aztán egy holló zavarja el,aki a maradékokat is eltakarítja.Fél három körül,a kajával együtt a fény is elfogy,úgyhogy elpakolok,aztán lelépek!Hatalmas élmény volt,még egyszer köszönet érte!