2019. december 18., szerda

2019 VÉGE

Valahogy le kéne zárnom végre a 2019 es évet, ami azért nehéz, mert azután, hogy a szalakótáink kirepültek, nem sok minden történt fotózás "fronton"...
Viszont, hogy fotós naplóm folytonossága meg ne szakadjon,mindenképp pótolom a hiányt.
Egyszer találkoztam egy fotogén mantis- szal. Egy alkonyatra tök jó volt.




Szeptemberben, jó néhány év kihagyás után visszatértem a Fogarasi havasokba. Petőfivel ellentétben én nem csak csodálom, de szeretem is a zordon Kárpátoknak eme lenyűgöző szegletét....
Amikor pedig pózoló zerge miatt kell levennem a zsákot, előhalásznom a telét, azt kimondottan élvezem.



Életem első posztja, ahol három havasi  szerepel...


Havasi pityer


Havasi szürkebegy


Havasi partfutó

Az őszi halászat a nem sikerült valami jól, illetve egyszer voltam lent, a sasokra fájt a fogam, ám a szokatlan meleg miatt elhúzódó halászat idén nem koncentrálta úgy a madarakat, ahogy tavaly...
Sebaj, irány a Hortobágy, csak úgy  darvakat nézni az útszéléről. 





És az év utolsó kockája, egy uráli bagoly a Bükkből.


2019. július 13., szombat

SZALAKÓTA NAPLÓ III.

Július 6.

Nem valami jó ez így, hogy ennyi fa van az odú közelében... így egy csomó jó jelenetről lemaradok, illetve csak tökéletlenül tudom megfotózni. mint például ezt a lótetűt...
Már tegnap este lejöttünk... éjjel a tejutat bámultuk Imivel. Meg tüzeltünk. 
Most meg nem tud jó helyre ülni ez a madár, aki amúgy nem szakítja szét magát, ugyanis a négy tojásból csak egy fióka lett, akit ekkora falatokkal nem nehéz jóllakatni...



Egy tavalyi kék vércse hosszasan elücsörög előttem, miközben újabb szalakóta-falat érkezik, szongáriai cselőpók. Fene a gusztusát... A kék legény továbbra is csak ücsörög.





Hazafelé összefutok ezzel a gólyával.


Július 13.

Nehezen indul a reggel. A szembeni bokron ücsörögnek az öregek. Az hamar kiderült, hogy AN5 új felesége jóval félénkebb, mint a tavalyi tojó. Ez a para sokszor ragadós,  átveszi a párja is, olyankor nem fotózok szinte semmit.
Aztán a hím leugrik a bokorról, majd a betárcsázott tarlón fog valamit. Üti veri szegényt, aztán jön vele... béka.



Később jön pocok is, miközben azon kattog az agyam, hogy ezeket a jeleneteket a toronyban meglőhetném portréban is. Nincs is maradásom, átmegyek a toronyba... ahol csak lombszöcske van... érzem, hogy  számomra lassan vége az idei szalakóta szezonnak, valószínűleg már nem jövök le többet... jó volt, de elég is volt.





Itt látható az utánpótlás, a rönkben, júli 23-án


És a toronyban. Az idei szezon későn indult, és gyenge is volt. A tavalyi tíz kirepült fiókával szemben idén négyet adott a két odú...



2019. július 1., hétfő

SZALAKÓTA NAPLÓ II.

 06.06.
Komoly köd üli meg a pusztát, ahogy autózom, néha rendesen összerezzenek a fasorból kiforduló erdei fülesek láttán... hirtelen kibukkannak a ködből, aztán ahogy kikerülnek autóm fényéből, már csak látomásnak hiszem az egészet.
A les felé ballagva visszanézek, a régi tanya térdig ködben, felette halványodik a Göncöl...


Szeretem a ködöt, mert érdekes hangulatot ad a képeknek, és szeretem, mert jótékonyan eltakarja a tamariszkusz bokor mellett éktelenkedő birkadögöt... Sajnos a szagot nem takarja el.
Nem sok minden történik az odú körül. Néha beül a tojó egy kis időre, néha a hím hoz neki egy egy apróságot. Vagy van, hogy csak a beszállón szundikál.





A mezei verebek a következő fészekaljon dolgoznak, pótolni kell a szalakóták okozta veszteséget, aztán végre a sárgabillegető is megmutatja magát, eddig csak a hátam mögötti bokorról kiabált . Kimászok, átmegyek a toronyba...




...ahol a kisbaglyok már elkezdtek szétmászkálni...


... a szalakóta odúban pedig ott lapul a tojó, alatta fehér tojás kandikál...


07.01.
Mivel a toronyban lakó szalakóta pár előrébb tart a költésben, úgy döntöttem, velük próbálok ma szerencsét. Ahogy világosodik, már látom, a gallyfészek kiürült, néha kék vércsék próbálgatják, milyen ülés esik benne, talán jövőre szerencsét próbálnak benne. A kék madarak is megjelennek, hol a bal oldali ágakon, hol a szembeni beszállón ücsörögnek. Lombszöcskéznek. Nem sietnek, egyelőre még nincsenek éhes szájak, nincs hangos követelőzés. Most még csak öt tojás lapul a ládában. 










2019. május 26., vasárnap

SZALAKÓTA NAPLÓ

Bankáim szép lassan elhagynak, miközben a pusztán benépesülnek a szalakóta odúink. Jó három héttel vannak lemaradva tavalyhoz képest, de nem baj... mostanra megérkeztek, és ez a lényeg.

05.26. 
Ma J tart velem, a rönk odúhoz tervezünk beülni. Az ilyenkor szokásos forgatókönyv szerint tesszük a dolgunkat, de úgy tűnik, itt még nagyon korán van. Halljuk ugyan a madarakat, de látni nem láttuk őket. Egy darabig türelmeskedünk, aztán sietünk a toronylesbe. A füles alatt már fiókák vannak, kék vércsék párzanak az ágon, de a szalakóta itt sem száll be, felettünk karácsol.


05.31. 

Már délután lemegyünk, lent alszunk a gyepen. Kolbászt sütünk, tücskök ciripelnek, és többfelé a haris kiabál a fűből... Erdei füles vadászik körülöttünk, feltehetően az egyik öreg madár a fészekből. Hihetetlen nyugalom van, csak fekszem, bámulom a csillagokat, és.... elalszom.
Hajnalban arra ébredek, hogy fázom, próbálok visszaaludni, de már szól az ébresztő, irány a torony. Végre- valahára a szalakóta pár az odúnál van.. sikerül néhány csinos portrét készítenem. olyan portrét, amilyet, bevallom még néhány éve álmodni sem mertem volna...



06.05. 

Reggel ellenfényre ülünk be, habár még nincsenek fiókák, nincs etetés, nem is fűzök nagy reményeket hozzá... és be is jött. Mindössze egyszer szállt be a hím, AN 5, tavalyi jó ismerősünk... De mit számít mindez, ha 600m-rel arrébb van mégegy les, ahová be lehet ülni...
Így is teszünk, felülünk és eszünkbe jut hirtelen, hogy ezek a kék vércsék nem egykönnyen adják magukat, de legalább van szalakóta, aki időnként megmutatja magát, lehet róla képet készíteni, hol portrét, hol meg egész alakost. Közben pedig azon fantáziálunk,  hogy mi lesz majd etetéskor, amikor egymás után hordanak pockot-gyíkot, kígyót-békát az öregek. Szóval nagy reményekkel felvértezve, bizakodva várjuk a folytatást...